900 éves település nyomaira bukkantak a régészek vármegyénk egyik településének határában – elképesztő

A múlt titkai olykor a föld mélyén lapulnak, és csak a türelmes régészek munkájának köszönhetően kerülhetnek újra napvilágra. Nyírvasvári határában egy közel 900 éves Árpád-kori település maradványaira bukkantak a Jósa András Múzeum szakemberei, akik az év elején végeztek megelőző feltárásokat a területen. – tudtuk meg a Jósa András Múzeum – facebook oldaláról.

Forrás: Jósa András Múzeum – facebook

Élet az Árpád-korban – házak, kutak és használati tárgyak

A feltárás mintegy 1,5 hektáron zajlott, ahol számos épületmaradványt – köztük házakat, gödröket és kutakat – tártak fel. Az egyik legizgalmasabb felfedezés egy félig földbe ásott veremház, amely különösen gazdag leletanyagot rejtett.

Az itt talált tárgyak betekintést engednek a XII. századi emberek mindennapjaiba:

Egy félbetört bronzbuzogány, amely akár fegyverként is szolgálhatott,

Egy teljes épségben fennmaradt sarkantyú,

Korabeli fúrószártöredékek, amelyeket valószínűleg fa vagy csont megmunkálására használtak,

Egy díszített csontnyelű tárgy töredéke, amelynek pontos funkciója még további vizsgálatokat igényel.

Forrás: Jósa András Múzeum – facebook

Ősi dobókockák és ritka edények

A régészeti feltárás különlegessége volt az is, hogy két astragalos dobókockát is találtak. Ezek juh bokacsontjaiból készült játékeszközök, amelyeket az ókor óta szerencsejátékhoz vagy jövendöléshez használtak. Bár nem számítanak teljesen ismeretlen leletnek, mégis ritkán kerülnek elő ilyen jó állapotban.

Forrás: Jósa András Múzeum – facebook

Szintén figyelemre méltó, hogy a településen több ép állapotban fennmaradt edényt is találtak. A régészek három teljesen sértetlen cserépedényre bukkantak, melyek közül kettőt házakban, egyet pedig egy kút mélyén fedeztek fel.

Forrás: Jósa András Múzeum – facebook

Az ezüstérme segített meghatározni a település korát

A feltárás során előkerült egy ezüst denár, amely kulcsfontosságú volt a település korának meghatározásában. Az érmét II. (Vak) Béla uralkodása alatt, 1131 és 1141 között verték, így feltételezhető, hogy a település a XII. század első felében virágzott, majd valamikor annak közepén – ismeretlen okokból – lakói elhagyták.

A régészeti kutatások arra is rávilágítottak, hogy az elhagyott települést idővel a szél és a homok teljesen betemette, így az évszázadok során feledésbe merült, míg most, a feltárásnak köszönhetően újra napvilágra került.

Ez a felfedezés nem csupán egy elfeledett település maradványait hozta felszínre, hanem segít jobban megérteni az Árpád-kori falusi életet, az emberek mindennapi tevékenységeit és használati tárgyait. A kutatások folytatódnak, és remélhetőleg még több titkot sikerül majd feltárni őseink életéről.