A kerttulajdonosok körében nem ismeretlen fogalom a komposztálás, mégis sokan ódzkodnak tőle, vagy nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. Pedig a természet egyik legegyszerűbb, legcsodálatosabb körforgása zajlik le egy jól karbantartott komposzthalomban – ahol az elhalt anyagok új életre kelnek, és tápanyagdús talajjá alakulnak.
Miért éri meg komposztálni?
Mert a kerted meghálálja! A komposzt nem csupán egy kiváló, természetes trágyaforrás, de segíti a talaj vízmegtartó képességét, javítja szerkezetét, és a növények egészségesebben, gazdagabban fejlődnek tőle. Ráadásul kevesebb hulladék kerül a kukába – egy átlagos háztartás hulladékának akár harmada is komposztálható lenne!
Mit komposztáljunk, és mit ne?
A konyhai maradékok közül bátran mehetnek a komposztra a zöldség- és gyümölcshéjak, kávézacc, tojáshéj, teafű, elszáradt virágok, vagy épp a kiürült virágföld. A kertből származó fűnyesedék, levelek, ágak is hasznosíthatók. Amit viszont kerüljünk: a főtt ételek maradéka, hús, csont, tejtermékek – ezek nemcsak büdösödnek, de vonzzák a rágcsálókat is.
A jó komposzt titka: a rétegezés
Gondoljunk rá úgy, mint egy tortára! Fontos, hogy váltakozzanak a „zöld” (nitrogéndús, nedves) és „barna” (szénben gazdag, száraz) rétegek. Például fűnyesedék után jöhet egy réteg száraz falevél vagy papírdarab, majd megint zöldségmaradék.
Hol és hogyan?
A komposztálót helyezzük árnyékos-félárnyékos részre, közvetlenül a talajra, hogy az élőlények könnyen odataláljanak. Kapható készen műanyag komposztáló is, de egy egyszerű faládából, deszkából is készíthetünk sajátot.
Türelem, komposzt terem
Ne várjuk, hogy egyik napról a másikra kész földünk lesz – 6–12 hónap kell hozzá, hogy az anyagok lebomoljanak. Időnként érdemes átforgatni, ezzel gyorsíthatjuk a folyamatot.
Végül egy rétközi tipp:
Ha lehetőség van rá, kérj tanácsot tapasztaltabb kertész ismerőstől vagy a helyi közösségi kert csoportjától – Rétközben egyre többen kezdik felismerni, hogy a jó termés nem csak a napsütésen múlik, hanem a talajon is.
