Ősszel a diófa lombja alatt zajlik az igazán látványos madár- és emlősvilág: a mókusok élénk mozgása és a pattogó diómagoncok között rejtőzik a természet örök versenye. De amikor a dió lehullik, tényleg a mókusé lesz, vagy van esélyünk még mi is hozzájutni?
Mókusok: élő dióélés-statisztikák
A mókus, mint természetes dió-vadász, mestere a gyors mozgásnak és a leleményességnek. Egy lehullott dió akár másodpercek alatt el is tűnhet a földről, ha a mogyorómezejükre esik. A mókusok nemcsak felkapják, hanem sokszor el is rejthetik — földbe ássák, eldugják más fák tövébe –, így egyetlen dió akár több helyen is „el van ásva”, és csak a legélelmesebb ember találja meg később.
Mi, emberek, mit tehetünk?
Ha te is szeretnél diót gyűjteni, de a mókusoktól is szeretnél részt, néhány trükkel növelheted az esélyed:
- Gyors mozgás, gyors kéz — amikor a dió érik, járj gyakran a diófa alatt
- Korai szedés — amint hullani kezd, gyűjtsd össze azokat, amiket a mókusok még nem vették észre
- Dióhálók, leterítők — teríts le hálót vagy ponyvát fa alatt, hogy a lehullott diók ne guruljanak túl messzire
- Kutyazenés védelmi rendszer? — jól mulatszóra hangolt síp vagy zajforrás néha elriaszthatja a mókusokat, de csak óvatosan
A diófa és a gondoskodás
A mókusok nem véletlenül járnak diófák közelében — a dió nemcsak számukra tápanyagforrás, hanem gömbölyű burka is, amely védelmet nyújt a mag számára. Ezért a diófához közel lefelé barázdált törzs gyakran nehezebb a mókusoknak megmászni, így a magasabb ágakról lehulló dió jobban „védett”.
Verseny az idővel
Ahogy az ősz mélyül, a mókusok fokozzák aktivitásukat: “dióforradalmi” tempójú gyűjtőtevékenységük során már hajnalban is mozgásban vannak. Néha a dió leesése és az első morzsa megtalálása között csak tíz másodperc telik el.
Egy kis természetfilozófia
Talán a legszebb az egészben az a tudat, hogy nemcsak mi gyűjtünk, hanem ők is „jártunkban-keltünkben” részt vesznek a természet folyamatában. A mókusok nemcsak „lopják” a diót — ha tudnánk, mennyi diót rejtenek el, és mennyi nő ki később belőle új fa! Így az emberi és az állati „tőke” is visszalökődik a természet körforgásába.
