Vasárnap este lélekemelő eseményre gyűlt össze a város apraja-nagyja Kisvárda főterén: az adventi koszorú második gyertyáját, a „Remény” lángját gyújtották meg a város lakói. A fagyos decemberi este gondolatébresztő, meghitt közösségi alkalommá vált, amely úgy idézte meg az ünnepi készülődés szellemét, hogy a hideg sem vette el senki kedvét.
Az ünnepi alkalmat a helyi Szent László Katolikus Gimnázium diákjai tették igazán szívhez szólóvá — énekszóval, versekkel és közös gondolatokkal. A gondolatokat a intézmény igazgatója, Kaszásné Tóth Judit, és a káplán, Mike Ervin mélyítette el, akik szavai az advent üzenetét hordozták: a reményt, a hitet és a várakozást.
Kaszásné Tóth Judit idézte a szent év aktualitásával összefonódva, hogy a 2025-ös esztendő — mint „reménység éve” — arra hív, hogy a karácsony közeledtével lelkünkben is gyújtsunk lángot. „Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik” – hangzott el a gondolat, amellyel arra emlékeztette a közösséget, hogy a belső béke, a türelem és a szeretet olyan kincsek, amelyeket nem lehet boltban megvenni: csupán ajándékozni lehet.
A káplán az evangélium tanítását állította a középpontba, figyelmeztetve: az igazi várakozás nem az órák számán múlik, hanem a szívben élő reményen és azon, hogy belsőbékében nyíljunk meg arra, amit az ünnep hoz. A gyertyagyújtás ezzel nem csupán fényt jelentett az éjszakában, de lelki irányt is mutatott az előttünk álló hetekre.
Ahogy a gyerekek és felnőttek közösen énekelték a dalokat, a csillogó fények, a halk dallam és a közösség melege egyszerre vont be mindenkit — olyan pillanatok ezek, amelyekben nem csupán egy város térképe, hanem az emberi szívek térképe is összeadódik.
Kisvárda 2025-ben az advent első hétvégéjén kezdett kikészülni erre az időre: az első gyertyagyújtást követően ma a remény lángja is fellobbant. Az esemény nem csupán jelzés volt, hanem ígéret: van közösség, van hit, van remény — és van esély rá, hogy együtt, egymás mellett várjuk a karácsony csodáját.
Fotó: facebook/Leleszi Tibor oldala
