A Rétköz legszebb arcát tavasszal és nyáron mutatja, amikor a vizek partján és a falvak fölött újra megjelenik az a madár, amely nélkül ez a táj elképzelhetetlen lenne: a fehér gólya. A Ciconia ciconia nem csupán a vidéki élet jelképe, hanem a Rétköz élővilágának egyik legmeghatározóbb szereplője. Minden évben messzi földről tér vissza, hogy ugyanarra a fészekre rakja le tojásait, ahol tavaly is keltette fiókáit.
Kisvárdán és környékén szinte minden faluban találni gólyafészket. Az oszlopokra, kéményekre szerelt fészektartókon nem ritkán több évtizede élnek a madarak. Dombrádon, Kékcsén, Pátrohán és Rétközberencsen, Ibrányban is évről évre ugyanaz a pár költ, míg a Tisza menti kaszálókon és kubikgödrök környékén a gólyák nap mint nap táplálék után kutatnak. Aki egy kora reggelen vagy késő délutánon a rétek szélén jár, biztosan látja, ahogy hosszú lábaikkal lépdelve, figyelmesen vadásznak a békákra, gyíkokra, pockokra vagy rovarokra.
A fehér gólya igazi alkalmazkodóművész. Szereti az ember közelségét, mégis a természet ritmusához igazodik. Fészkeléshez magas, biztonságos pontot keres, de vadászni inkább a nedves réteket, belvizes laposokat, ártéri legelőket választja. A Rétközi-tó környéke, a csatornák partja, vagy éppen a Tisza ártere mind tökéletes élőhely számára. Ahol a kaszálás után megnyílik a talaj, és előbújnak az apró élőlények, ott a gólyák is megjelennek – türelmesen, mozdulatlanul figyelve a zsákmányt.
Tavasztól őszig meghatározó részei a rétközi tájnak. Március végén, április elején érkeznek, gyakran pár nap különbséggel. Ilyenkor a falvakban visszhangzik a jellegzetes kelepelés, amellyel a párok üdvözlik egymást.
Májusban már a fészekben ülnek, és etetik a fiókákat, akiket júliusra tanítanak meg repülni. Augusztus végén, szeptember elején kezdődnek az őszi gyülekezések: a gólyák csapatokba verődve, tarlókon és legelőkön gyakorolják a vonulás előtti felszállásokat.
A gólya a rétközi ember számára mindig is különleges madár volt. Érkezése a tavasz, a megújulás, az élet jelképe, távozása pedig az elmúló nyár szomorkás, de békés üzenete. Sok helyen ma is figyelik, melyik napon indul el a fészekről, mert azt tartják: az a nap a valódi ősz kezdete.
Nem véletlen, hogy a Rétköz falvaiban a lakosok vigyáznak rájuk. Az önkormányzatok és az áramszolgáltatók évek óta szerelnek fel biztonságos fészektartókat, hogy a gólyák ne kábelekre, hanem stabil alapra építhessenek. A rétek kaszálását is igyekeznek úgy időzíteni, hogy a madarak találjanak elegendő táplálékot.
A fehér gólya tehát nemcsak dísze, hanem része is a Rétköz mindennapjainak. Ahol kelepelés hallatszik, ott él a hagyomány, az élet és a természet rendje. Ha legközelebb a dombrádi Tisza-parton, a pátrohai legelőn vagy a kisvárdai határban járunk, és az égen köröző fehér madarat látunk, érdemes megállni egy pillanatra – hiszen ő a Rétköz egyik legszebb üzenete: a hazatérésé és a kitartásé.
