Advent első vasárnapja – A remény meggyújtott fénye és a karácsonyhoz vezető lélekút

Rétköz történeteiben, családi szokásaiban és közösségeiben él tovább az advent igazi jelentése.

Advent első vasárnapja minden évben különleges pillanatot hoz el. Ma nemcsak egy gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún – egyben elindul egy olyan négyhetes lelki út is, amelyet évszázadok óta a várakozás, a remény, az összetartozás és a befelé figyelés határoz meg. A Rétköz településein ez az időszak mindig kiemelt szerepet töltött be: a falvak templomai megteltek csenddel, imával és az ünnepre készülő családok lépteinek visszhangjával.

Advent jelentése: több mint naptári időszak

Az „advent” latin eredetű szó, amely érkezést jelent – a fény megszületésére, Jézus születésére utal. A négy vasárnap mindig a lélek négy lépcsőfoka is: hit, remény, szeretet és öröm.

Az első vasárnap gyertyája a hit.

A régi öregek úgy tartották, aki advent első vasárnapján időt szán az imára, elcsendesedésre vagy csak egy őszinte beszélgetésre a családban, annak szíve könnyebben megtelik békével egész télen át.

A koszorú maga az örökkévalóságot jelenti: kör formája soha nincs vége, mint ahogy a reménynek sem. A fenyőágak az életet képviselik, a lilás és rózsaszín színek pedig a bűnbánatot és az örömöt.

Advent régi hagyományai a Rétköz falvaiban

A Rétközben a karácsonyt megelőző várakozás mindig több volt egyszerű készülődésnél.

Elcsendesedés és lelki tisztulás

A paraszti világban adventben befejezték a nagyobb mulatságokat, állatvásárokat, bálokat és lakodalmakat. A családok ilyenkor esténként együtt imádkoztak, gyertyafény mellett olvasták a szentírást vagy karácsonyi történeteket.

Szalmalánc – a gyerekek jócselekedeteinek jelképe

A gyerekek minden nap tettek egy szalmaszálat egy képzeletbeli jászolba – de csak akkor, ha aznap valami jót tettek. Így „melegítették meg” Jézus születési helyét. A karácsony előtti napokban versengtek, ki mennyit gyűjtött össze.

Fényhozó szokások

A Rétköz számos településén szokás volt a házak ablakába mécsest tenni az adventi vasárnapokon. A fényt hazaváró jelnek tartották, amely a békét hívja be az otthonba.

A karácsonyfa előkészületei

A fenyőfa sok helyen csak Szenteste került be a házba, de adventkor már az egész család gyűjtötte a díszeket, készítették a saját mézeskalács-figuráikat, szárított narancsokat és diókat.

Közösségi advent a Rétközben ma

Az utóbbi években az adventi vasárnapok újra közösségi élménnyé váltak. A települések főterei megtelnek emberekkel: adventi koszorúk, közös gyertyagyújtások, énekkarok fellépései, forralt bor és süteményillat tölti meg a levegőt.

Miért különleges ez a pillanat?

Mert ilyenkor a Rétköz városai és falvai egyetlen nagy közösséggé alakulnak. Sok helyen a gyerekek verssel készülnek, a helyi egyházközségek énekkel, az önkormányzatok pedig programokkal köszöntik az ünnepi időszakot. Advent első gyertyája gyakran a szeretet ünnepének kezdő fénye – olyan jel, amelyet mindenki magáénak érez, vallástól függetlenül is.

Mit jelenthet számunkra az idei advent?

Az idei évben talán különösen fontos a lelassulás. A rohanó világ ellensúlyaként advent lehetőség arra, hogy:

  • megálljunk pár percre,
  • hálát adjunk azért, amink van,
  • odafigyeljünk egymásra,
  • megbocsássunk,
  • és újra felfedezzük a hétköznapok szépségeit.

A házakban lassan előkerülnek az adventi koszorúk, a sütődében készül a mézes tészta, a konyhaablakok mögött pedig elkezdődik a várakozás legszebb része: a közösen töltött pillanatok.

Áldott, békés adventi időszakot kívánunk minden rétközi családnak!

Legyen ez a négy hét a hit, a szeretet és az összefogás ideje – olyan, amelyben a Rétköz régi hagyományai és a mai közösségek melege egyaránt jelen van.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük