Ha megkérdezünk egy idős rétközi asszonyt, mi volt az a sütemény, amit hétköznap is, ünnepen is szívesen készítettek, szinte biztosan szóba kerül a bűribe tészta. Ez az egyszerű, de annál kiadósabb édesség a falusi háztartások alapkészletéből született: liszt, zsír, tojás, túró, tészta, egy kis cukor – semmi különös, és mégis minden benne volt, ami egy igazi, régi paraszti konyhára jellemző volt. Csáki Istvánné receptje, amelyet a Dombrád-Régen Dombrádiak közösségében osztottak meg, tökéletes példája annak, hogyan lehet egyszerű alapanyagokból valami igazán különlegeset varázsolni.
A bűribe tészta tésztáját gazdagan zsírral gyúrták össze, ettől lett omlós és könnyű. A töltelék – túróval és csuszatésztával megspékelve – kiadós, mégis selymes állagot kölcsönzött a süteménynek. A csuszatészta nem egyszerű kiegészítő volt, hanem fontos szerepet játszott: megkötötte a túrót, teltebbé, laktatóbbá tette a tölteléket, így akár egy főétkezést is helyettesíthetett egy-egy zsúfolt falusi hétköznapon.
A tészta elkészítése nem sietős munka volt. Először a lisztet szitálták egy nagy teknőbe, hozzáadták a lágy zsírt, a tojásokat, a cukrot, egy csipetnyi sót és egy kevés sütőport. Aki igazán értett hozzá, az már az első mozdulatokból érezte, mennyi tejföl kell a tökéletes állaghoz. A kész tésztát gondosan kidolgozták a nyújtódeszkán, majd pihenni hagyták, mint a jó borokat, hogy megadja magát a formázásnak.
Közben a csuszatésztát sós vízben kifőzték, ügyelve arra, hogy ne legyen túl puha, hiszen a túróval összekeverve is puhul még. A túrós keverékbe került még vaníliás cukor, mazsola, reszelt citromhéj – ezek az ízek tették igazán ünnepivé a bűribe tésztát. A tölteléket langyos tésztával keverték össze, mert ha megvárták volna, míg kihűl, összeragadt volna az egész, és oda a selymes, gazdag állag.
A tepsibe kerülő első tésztalap vékonyan kizsírozott alapon feküdt, ráborítva a túrós-csuszás tölteléket, amit egy másik, éppoly gondosan nyújtott tésztalappal borítottak be. A tetejét megszurkálták villával, hogy a sülés közben keletkező gőz szabadon távozhasson, és a bűribe tészta ne repedjen meg. A kemencében sült változat különleges ízvilágot adott, de a mai sütőkben is csodásan elkészíthető: 200 fokon, körülbelül 30–35 perc alatt gyönyörű aranybarnára sül.
Amikor elkészült, a tepsiben hagyták kihűlni, majd kockára vágták, és porcukorral hintették meg. A bűribe tészta egyszerre volt sütemény, vendégváró, ünnepi falat, vagy akár „csak úgy” desszert egy hosszú nap végén.
Ma talán ritkábban kerül elő ez a recept a modern konyhákban, pedig ízeiben, egyszerűségében és kiadós lágyságában egyaránt megérdemli, hogy újra felfedezzük. Mert a bűribe tészta nem csupán egy régi édesség – hanem egy darabka múlt, amely még mindig ugyanúgy meg tudja melengetni a szívet, mint régen a kemence melege egy falusi konyhában.
Bűribe tészta receptje (1 tepsihez)
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 15 dkg zsír
- 2 tojás
- 10 dkg kristálycukor
- 1 csipet só
- fél csomag sütőpor
- 2–3 evőkanál tejföl (amennyit a tészta felvesz)
A töltelékhez:
- 1 kg túró
- 60 dkg csuszatészta
- 1 csomag mazsola
- 1 csomag vaníliás cukor
- kristálycukor ízlés szerint
- pici olaj
- 2 tojás
- reszelt citromhéj
Elkészítés:
- A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a zsírt, a tojásokat, cukrot, sót, sütőport, majd annyi tejfölt, hogy jól nyújtható tésztát kapjunk.
- A tésztát jól kidolgozzuk, letakarva pihentetjük.
- A csuszatésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, még melegen kevés olajjal elkeverjük.
- A túrót áttörjük, hozzáadjuk a tojásokat, vaníliás cukrot, ízlés szerinti kristálycukrot, reszelt citromhéjat és a mazsolát, majd az egészet a tésztával alaposan összekeverjük.
- A pihentetett tésztát kettéosztjuk, az egyik felét vékonyra nyújtva egy kizsírozott tepsibe helyezzük.
- Erre kerül a túrós-csuszás töltelék, majd a másik kinyújtott tésztalappal befedjük, villával megszurkáljuk.
- 200 °C-ra előmelegített sütőben 30–35 perc alatt aranybarnára sütjük.
- Kihűlés után kockákra vágjuk, porcukorral megszórva tálaljuk.
