Nagypéntek a kereszténység egyik legmegrendítőbb napja, Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja. A húsvéti szent háromnap második napján a világ számos pontján elcsendesülnek a templomok, megáll a zene, a harangok némák maradnak, és sokan böjtöt tartanak.
De mit üzen ma nekünk, 2025-ben ez a nap itt, a Rétköz szívében?
A csend megtisztító ereje
Egyre zajosabb világunkban a nagypénteki csönd – akár vallásosak vagyunk, akár nem – különleges jelentőséggel bír. Ez a nap nem a vidám ünneplésé, hanem az elmélyedésé, a befelé figyelésé. Egy lehetőség, hogy megálljunk egy pillanatra, számot vessünk az életünkkel, kapcsolatainkkal, önmagunkkal.
Hagyományok a Rétközben
Vidékünkön is számos hagyomány kötődik nagypéntekhez: ilyenkor nem gyújtottak tüzet, nem mostak, és a földmunkát is kerülték az emberek, mert úgy tartották, a föld is “pihen”. A régi paraszti kultúrában ezen a napon egyszerű, húsmentes ételek kerültek az asztalra: bableves, főtt burgonya, savanyú káposzta, vagy korpás leves. Az idősek azt mesélik, hogy még a gyerekek is halkabban játszottak.
A fájdalom átvezet a reménybe
Nagypéntek története nem a vég, hanem a kezdete valaminek. A kereszthalált húsvét vasárnapja követi, amikor a feltámadás örömhíre új fényt vet minden szenvedésre. A mai embernek, akinek a mindennapjai tele vannak rohanással, stresszel, nehézségekkel – talán még fontosabb ez az üzenet, mint valaha.
Tegyük különlegessé ezt a napot
Legyen ma egy perc, amit csendben, magunkkal töltünk. Egy mondat, amit kimondunk annak, akivel rendeznénk kapcsolatunkat. Egy falat egyszerű étel, amit tudatosan eszünk meg. És egy gondolat, ami segít abban, hogy elengedjük a felesleges terheket.
Nagypéntek ma is szól hozzánk. Csendesen, de annál mélyebben.
