Csernobil óta nem volt ekkora katasztrófa Európában: óriási pusztítás Szabolcsban is

Most 25 éve történt a Szamos és a Tisza legnagyobb katasztrófája. A tiszai ciánszennyezés miatt több ezer tonna hal pusztult el az érintett folyókon.

A csernobili után a második legnagyobb természeti katasztrófaként tartják számon a tiszai cianidszennyezést (a köztudatban ciánszennyezésként emlegetik a mai napig), amely több ország területét is érintő környezeti katasztrófa volt. Huszonöt évvel ezelőtt, 2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből százezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába.  

Ciánszennyezés volt az egyik legsúlyosabb ökológiai katasztrófa

—  A szennyezőhullám Szatmárnémeti térségében 7.7 mg/1 koncentráció értékkel tetőzött, ez az érték a magyar felszíni vizekre vonatkozó erősen szennyezett határértéknek hetvenhétszerese, ami igen jelentős mértékű környezetszennyezésre enged következtetni. A környezetvédelmi felügyelőség a készültség elrendelése mellett megszervezte az érintett folyószakasz figyelését és rendszeres vizsgálatát, kétórán két vették a mintát a gátőrök. 

A ciánszennyezés kedden 15 órakor érte el hazánk területét. A felügyelőségi vizsgálatok igazolták a helyzet komolyságára utaló információkat, hiszen egyes minták 18 mg/1 koncentrációértéket mutattak. A kialakult helyzet miatt a folyók mentén szigorú óvintézkedéseket kezdeményezett a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság. 

A Szamos mentén már kedden 23, tegnap Olcsva és Tiszaszentmárton között további 18 település lakóit figyelmeztették a területi parancsnokságok és az önkormányzatok révén arra, hogy ne érintkezzenek a folyók vizével. 

A lakosság érdekében tiltják a horgászást, felhívják a figyelmet arra, hogy a haltetemekkel állataikat se etessék, a folyók szennyezett vizét semmire se használják. Ugyancsak tiltott a folyókhoz közeli ásott kutak vizének bármilyen célú használata. A szennyeződés a lakosság vezetékesivóvíz-ellátását nem veszélyezteti – jelent meg a Kelet-Magyarország február 3-ai számában.

Szőke Sándor, a megyei környezetvédelmi felügyelőség igazgatója pedig arról számolt be, hogy 

a csengeri és a vásárosnaményi szelvény között kétszeres hígulásra lehet számítani. Mivel a szennyezés oldott formában van jelen a folyóban, mechanikus megoldásra, például lefölözésre nincs lehetőség. Az esetleges kémiai beavatkozással még rosszabb hatást érnénk el a jelenlegi helyzethez képest, hiszen a vegyszerezés rontaná a folyók biológiai egyensúlyát. 

Most nem tehetünk mást, mint figyelemmel kísérjük a szennyeződés útját, ahol lehet, eltávolítjuk a haltetemeket, s óvatosságra intjük, figyelmeztetjük, tájékoztatjuk a lakosságot – mondta 25 évvel ezelőtt a szakember.

Az élő Szamos is holttá vált

A Szamosból szerdán vett vízminták mikroszkopikus vizsgálati eredményei arra utalnak, hogy a folyó teljes hossz-szelvényében kipusztult a vízi élővilág (planktonok). Itt az elfogadható ciánkoncentráció-érték négyszázszorosát mérték a szakemberek. Vásárosnaménynál már kedvezőtlen hatásokra utalt a planktonösszetétel, a lónyai szelvényben ekkor még a szokásos képet mutatta.

Továbbra is másodfokú vízminőség-védelmi készültséget tartanak a környezetvédelmi szakemberek – számoltunk be róla február 4-én. 

A ciánnal szennyezett víz minél nagyobb mértékű hígításáért megkezdték a kiskörei tározótó vízszintjének lassú emelését, és egyben lezárták a tározó teret, hogy a szennyeződés a Tisza medrében maradjon — közölte csütörtökön Vass Sándor, a Közép- Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség illetékese. A szakember a továbbiakban elmondta: a számítások szerint a Tisza középső szakaszának kezdetét jelentő Tiszafüredhez várhatóan már a hét végén elérkezhet a ciánnal szennyezett víztömeg

Tokajnál február 5-én jelentkezett tömeges halpusztulás miatt uszályokkal gyűjtötték a haltetemeket, Tiszanagyfalu határában, az ÉVIZIG három uszályból és egy kirakóhajóból álló géplánccal folyamatosan tisztította a folyót a vízfelszínen úszó, elpusztult haltömegektől. 

Vasárnap délelőtt mintegy 200 kilogramm haltetemet emeltek ki a folyóból a részleges mederelzárás segítségével, bár ez nem a teljes mennyiség, hiszen a part mentén, a gallyak között, illetve a síkvízi partokon is tömegesen telhetőek fel a ciántól elpusztult halak. 

A Szatmárnémeti Vízügyi Igazgatóságtól rendszeresen kapott vizsgálati eredmények alapján teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a Szamos ciánszennyezettsége megszűnt – írta a vármegyei napilap február 8-án. Két nappal később arról számolhattunk be, hogy a Szamos és a Tisza vizéből vett minták elemzése alapján elhagyta megyénket a ciánszennyezés, valamennyi esetben a határérték alatt marad a ciánkoncentráció. 

A 2000 áprilisi becslések alapján csak a Tisza magyarországi szakaszán mintegy 1241 tonna hal pusztult el.

A magyar országgyűlés még 2000-ben, a Tisza élővilágának az emléknapjává nyilvánította február 1-jét. 

Halászok siratták a folyót

– Napok óta nem alszom. Ha lemegyek a folyóhoz, a könnyeimmel küszködöm — kezdte mondta negyed évszázada Stefán Ferenc timári halász. — Azt hittem leszédülök a hídról, amikor láttam a rengeteg haltetemet. Hiába a telepítés, az egész élővilág kipusztult, nem lesz táplálék. Több mint húsz éve űzöm a mesterséget, ötvenhét évesen mihez kezdjek most. Nekem ez nem egy szakma, nem egy elfoglaltság volt, az életet jelentette a folyó. A télen is nyolc hálót, negyven varsát kötöttem, már alig vártam, hogy a csónakba szálljak. Minden, de minden oda van… Oda a kérész vagy a híres keszegállomány is. Nincsenek biztonságban a holtágak sem, hiszen az áradás oda is beviheti a szennyezőanyagot. A tiszai halászoknak befellegzett. Ha maradt is valamicske hal benne, ki meri majd megvásárolni. 

Forrás: szon.hu