Megemlékezés Id. Lakatos Istvánról
Vannak emberek, akik nem hangos szavakkal, hanem csendes, következetes munkával írják bele magukat egy közösség emlékezetébe.
Id. Lakatos István ilyen ember volt. Olyan közéleti szereplő, akinek neve nemcsak tisztségeket, hanem emberi sorsokat, segítő kezeket és megváltoztatott életeket jelentett.
Az ő elvesztése nem pusztán egy tisztelt közéleti szereplő távozása, hanem egy olyan ember hiánya, aki egész életével szolgált.
- augusztus 2-án született Nyírkarászban, zenész családban. A muzsika fegyelme, harmóniája és közösségformáló ereje egész életét végigkísérte. Fiatalként maga is zenélt, és ez a belső rend később a munkájában és a közéleti szerepvállalásában is visszaköszönt.
Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Kisvárdán szerzett kőműves szakmát. Tudásvágyát és szorgalmát bizonyítja, hogy tanulmányait tovább folytatta, és 1985-ben Nyíregyházán mestervizsgát tett. Évtizedeken át dolgozott vállalkozóként, miközben a vendéglátásban és a kereskedelemben is helytállt.
Számára a munka nem teher volt, hanem felelősség – és példa.
Az ÉPSZER Vállalatnál végzett munkáját több alkalommal ismerték el „Kiváló Dolgozó” kitüntetéssel. Brigádvezetőként az általa irányított csapat többször is elnyerte az aranykoszorús címet. Munka után és hétvégeken is dolgozott, másodállásban iparos engedélyt váltott ki – mert hitt abban, hogy a kitartás mindig értéket teremt.
A közélet iránti elköteleződése életre szóló volt. Több cikluson keresztül vezette a Kisvárdai Roma Kisebbségi Önkormányzatot. Nyugdíjas éveiben sem vonult háttérbe: fia vitte tovább az elnöki feladatokat, ő maga pedig képviselőként dolgozott egészen haláláig.
A roma közösségért végzett munkája nem kampányidőszakokhoz kötődött – egész életét átható küldetés volt.
Megyei és országos szinten is aktív szerepet vállalt. Tanácsadóként, érdekvédelmi vezetőként és közgyűlési tagként dolgozott. Hitte és vallotta, hogy az oktatás, a munka és az együttműködés jelent valódi felemelkedést.
Mindig korrekt, partneri kapcsolatot ápolt önkormányzatokkal, iskolákkal, intézményekkel. Politikai nézetei mögött nem megosztás, hanem hídépítés állt. Emberi méltóságot, esélyt és jövőt szeretett volna adni mindazoknak, akiknek kevesebb jutott.
Olyan ember volt, akire lehetett számítani.
Szavai mögött tapasztalat, szándék és felelősség állt.
Hiánya fájdalmas. De amit maga után hagyott, az velünk marad:
értékek, példamutatás, közösségek és emberi sorsok, amelyek jobb irányba fordultak általa.
Ez az örökség kötelez bennünket.
Nyugodjon békében.
Emléke Kisvárda és a térség közösségi emlékezetének része marad.
Fotó forrás: kisvarda.hu
