Január 20-a a népi kalendáriumban különleges napnak számít. Fábián és Sebestyén napjához évszázadokon át számos hiedelem, időjóslás és megfigyelés kapcsolódott, amelyek mind arra keresték a választ: meddig tart még a tél, és mikor enged a hideg szorítása.
A régi falusi közösségekben ez az időszak már a tél derekát jelentette. A hosszú esték, a fagyos reggelek és a hóval borított határ után az emberek türelmetlenül lesték a természet legapróbb jeleit is, amelyek a közelgő változást sejtették.
Mit üzent az idő Fábián és Sebestyén napján?
A néphit szerint ezen a napon különösen figyelni kellett az időjárást, mert abból a tél további alakulására lehetett következtetni. Úgy tartották:
- ha kemény fagy volt január 20-án, akkor a tél még sokáig velünk marad,
- ha viszont enyhébb, olvadós idő mutatkozott, akkor hamarabb érkezhet meg a tavasz.
Egyes vidékeken azt is megfigyelték, hogy csöpögnek-e a háztetők, olvad-e a hó, mert ez már a természet lassú ébredésének jele lehetett.
A természet első neszei
A hagyomány szerint Fábián és Sebestyén napján megindul a földben az élet. A paraszti megfigyelések úgy tartották, hogy ilyenkor a fák gyökereiben elindul a nedvkeringés, még ha ezt kívülről semmi sem árulja el. A föld ugyan fagyos marad, de „belül már készülődik” az új év.
Ezért volt ez a nap fontos a gazdáknak is: a határ állapotából, a hó vastagságából és a fagy erejéből próbáltak következtetni arra, milyen lesz az előttük álló esztendő.
Védelem és hit
Fábián és Sebestyén neve nemcsak az időjárással fonódott össze. A régi időkben sok helyen védelmező szentként tisztelték őket. Járványok, betegségek idején imákat mondtak hozzájuk, abban bízva, hogy megóvják a közösséget a bajtól. Ez különösen télen volt fontos, amikor a betegségek könnyebben terjedtek, és az emberek ritkábban jutottak orvosi segítséghez.
A tél fordulópontja
Bár január 20-a után még gyakran érkeztek nagy hidegek és havazások, a népi gondolkodás szerint innen már lefelé tart a tél. A nappalok lassan hosszabbodnak, a fény egyre erősebb, és a természet – bár látszólag mozdulatlan – már a megújulás felé halad.
Ma már kevesen figyelik tudatosan Fábián és Sebestyén napját, de a hozzá kapcsolódó hagyományok emlékeztetnek arra, hogy elődeink mennyire szoros kapcsolatban éltek a természettel. Számukra egy januári nap nem csupán dátum volt, hanem jelzés, üzenet a télről, a tavaszról és az előttük álló év reményeiről.
Ez a nap ma is alkalmas arra, hogy egy pillanatra megálljunk, kinézzünk az ablakon, és megfigyeljük: vajon mit üzen most a természet?
