A közútkezelők, a mentők, a katonák és a lakosság megfeszített küzdelmet vívtak a viharos széllel, a kemény mínuszokkal és a szűnni nem akaró hóeséssel. Az 1987-es havazás megbénította az egész megyét.
Pénteken gyönyörű hótakaró lepte be Szabolcs-Szatmár-Bereget, s szerencsére nem okozott komolyabb fennakadásokat a havazás – ám nem mindig volt ez így. Akik emlékeznek 1987 januárjára, biztosan nem felejtik el azt a közel egy hetet, amikor a közútkezelők, a mentők, a katonák és a lakosság megfeszített küzdelmet vívtak a viharos széllel, a kemény mínuszokkal és a szűnni nem akaró hóeséssel.
Fotó: KM-archív
Havazás, hótorlasz, fogságba esett települések
Viharos szél, járhatatlan utak – ezzel a címmel jelent meg a Kelet-Magyarország címoldali vezető cikke 1987. január 8-án, csütörtökön. Mint írtuk, a „hetven-nyolcvan kilométer per órás sebességű vihar tegnap óta egyfolytában hordja a havat és építi a hófúvásokat a megye útjain”, akkor már több út is járhatatlan volt. Másnapra valamelyest javult a helyzet, mert bár hideg volt (mínusz 17 fok körüli hőmérsékletet mértek), a szél enyhült. Aznap reggel tizenhárom járhatatlan utat jelzett az Útinform, a mándoki vonalon pedig megbénult a buszközlekedés. A Tornyospálca felől érkező első járat elakadt, elzárta a hóvihar a külvilágtól Szabolcsveresmartot és Rozsálypusztát is, mert a menetrendszerinti járat nem tudott tovább menni Dögéből.
Csütörtök reggelre autóbuszok, személygépkocsik, teherautók, sőt még hómarók is fogságba estek, több jármű becsúszott az árokba.
Néhány gépkocsit otthagytak lecsukva az út szélén, a jékei úton hagyott Zsiguli miatt egy másik autó az árokba került. 9-én estére „a megye minden útját megszabadították a hótorlaszoktól a közúti igazgatóság keményen dolgozó, s bizony a harmincórás szolgálattól igen elfáradt emberei”. Ám nem ígért sok jót az előrejelzés: kemény fagyot, havazást egyaránt vártak a szusszanáshoz jutott dolgozók, és a szél is tovább munkálkodott az utakon. Nagyon úgy festett a helyzet: újabb nagy menet következik a téllel vívott mérkőzésen…
Fotó: KM-archív
Mínusz 20 fokot mértek
A meteorológusoknak igazuk lett: tovább süllyedt a hőmérséklet, mínusz húsz fokhoz közeli értéket mértek, de valamelyest enyhült a szél erőssége. A közlekedési nehézségek miatt Kisvárdán újabb üzem függesztette fel a munkát: a baromfifeldolgozóban rendeltek el kényszerszünetet a Tungsram gyár után. Ezer ingázó maradt így otthon, velük a két gyár megegyezett, hogy később szombati és vasárnapi munkával pótolják a termelés kiesését. Nem enyhült a tél szorítása, január 9-étől, péntektől három napon át folyamatosan havazott. Vasárnap estig a megye különböző pontjain húsz-huszonöt centivel vastagodott a hópaplan, így annak magassága Záhony, Beregsurány, Tiszabecs környékén elérte a fél métert. A közúti igazgatóság harminchat gépijei éjjel-nappal dolgozott, ennek ellenére mind több út vált járhatatlanná a megyében. Nehezítette a munkát a meg-meg erősödő szél, nagyon sok helyen fél méternél is vastagabb hótorlasz alakult ki, s több útszakaszon hiábavaló volt az igyekezet: alighogy megtisztították az utat, a szél újabb akadályokat épített.
Egy első szülése előtt álló kismamáért indult mentő Kisvárdáról Dombrádra január 11-én, vasárnap délután háromnegyed háromkor, de Kékcse és Tiszakanyár között elakadtak.
Hatvan percig voltak a mentősök a hó fogságában, mígnem egy hómaró kiszabadította őket. Így szerencsésen eljutottak Dombrádra, felvették a várandós kismamát és bevitték a kórházba. Balsáról kétórás késéssel sikerült egy szívinfarktusgyanús embert a nyíregyházi kórházba szállítani, Beszterecre és Felsősimára fagyott sérülthöz indultak a mentők. A nyíregyházi sütőipari vállalat kenyérszállító kocsijai számos településre nem tudták eljuttatni a pékárut – így például Kékre, Beszterecre, Vasmegyeire, Tiszabercelre, Paszabra, Nyírkárászra, Bujra, Kótajba –, végül helyi segítséggel délutánra megoldották a problémát.
Hótorlaszok akadályozták a közlekedést
Fotó: KM-archív
Lovas szán vitte a kenyeret
Január 14-ére sokat javult a helyzet, a hóesés megszűntével a közúti igazgatóság gépei és emberei egyre több, addig elzárt települést szabadítottak ki a hó fogságából. Estére legalább egy nyomon minden út járható volt a megye területén. A kenyér is mindenhová eljutott különféle úton- módon — a sütőipari vállalat gépkocsijai a honvédség segítségét is igénybe vették a szállításban. Volt olyan település, ahová lovas szán vitte el a kenyeret. Másnap végre arról számolhatott be a lap, hogy lassan visszazökken a rendes kerékvágásba Szabolcs- Szatmár élete. Keddről szerdára virradóan, és a nap folyamán már sehol sem jelentős havazás, az utak járhatók voltak, az élelmiszer-ellátás pedig, ha a szokottnál lassabb is, de zavartalan volt.
Járhatatlan utak, elzárt települések 1987 januárjában
Járhatatlanná vált egyebek mellett
- a Dombrád—Kisvárda
- Demecser—Dombrád
- Ibrány—Nagytanya
- Kótaj—Buj
- Tiszaeszlár—Tamásbokor
- Mándok—Tiszaszentmárton
- Kisvárda-Szabolcsveresmart
- Tuzsér—Fényeslitke közötti útszakasz, s nem lehetett megközelíteni Benket és Cigánybokort sem
Forrás: SZON
