Skapinyecz József tizenhetedik éve minden születésnapján megmártózik a folyóban.
A hideg víz olyan, mint a drog – állítja Skapinyecz József, aki az elmúlt 77 évében, több mint 200 jeges vizes csobbanáson van már túl. A hagyományokhoz híven idén február elsején is megmártózott a Tiszában, három fiával és barátjával közösen.
Azt nem ígérem meg, hogy soha többé nem jövök be, de már nem én szeretnék a Ceremónia központjában állni, hanem a fiam fog.
— mondta el
S hogy a debreceni orvosnak mikortól datálható a hideg vízben mártózás iránti szenvedélye?
Megosztotta, kisgyermekkora óta vonzza a jeges víz.
Bodrogkeresztúri kisfiúként az iskolából hazafelé télen imádott az árokban a hegyről lezúduló olvadt hólében sétálgatni. – Anyámnak eleinte azt hazudtam, hogy belecsúsztam, de amikor már szinte minden nap csuromvizesen mentem haza, valahogy nem hitte el.
– mesélte nevetve, majd elárulta, hogyan is lehet hozzászokni ehhez az extrém hideghez: elsősorban szeretni kell a hideget.
Faluban annak idején nem volt még cserépkályha, semmi nem volt. Voltunk mi hárman fiúk, bebújtunk szépen a nagy ágyba, dunyhával betakaróztunk és melegítettük egymást, mint a malacok.
Ez a szenvedély átragadt a családjára is, fia rendszeresen vele tartanak a jeges folyóba. – Az egyik kisfiam 3 éves volt, amikor a nyakamba vettem és először lubickoltunk a 0 fokos vízben. Először sírt, de aztán megszokta – fűzte hozzá tavaly.
Életveszélyes helyzetek
A jeges folyó azonban korántsem veszélytelen. Skapinyecz József is többször került már meleg helyzetbe. –
Az egyik legveszélyesebb merülésem 5 évvel ezelőtt volt. Alattam 5 méter mély víz, a folyó sodrása pedig 10-15 km/h sebességű volt. Combközépig álltam a túlparton az iszapban, vártam, hogy a derekam köré font kötéllel visszahúzzon a motorcsónak. Igen ám, de miközben a motorcsónak húzott, észrevettem, hogy vagy fél méter mélyen az iszapban rátekeredett a lábamra egy szederinda, ami meg bele volt gyökerezve a földbe. Össze-vissza marta a lábam, de kínomban végül sikerült lerúgni magamról. Ezt követően már vagy tíz perce úsztam a 0 fokos vízben, de a motorcsónak nem tudott kikötni. Megállt egy méterre a parttól, engem eközben a hosszú kötélen sodort a víz befelé a fősodorhoz – elevenítette fel a történteket, majd hozzátette: nem volt kevésbé veszélyes az sem, amikor a homokpad szakadt be alatta. – A Tiszánál élő egykori barátom mondta mindig, hogy Józsi, vigyázz, mert itt ha mész be a folyó közepéig, bokáig fog érni a víz, de aztán mint egy kártyavár, beomlik alattad, s maga alá temet a homok. Akkor aztán senki nem fog megtalálni! Egyszer aztán megyek befelé, már a Tisza közepén járok, amikor egy Isteni sugallatra eszembe jutnak a barátom szavai homokpadról. Ebben a pillanatban egy morajlást hallottam és olyan érzés volt, mint mikor a lift leszakad valaki alatt. Gyorsan a folyás irányába elkezdtem úszni, hogy mire jön az örvény, ne húzzon vissza. Mert a legrosszabb, az, ha az ember bokáját megfogja a homok és lehúzza. Onnan nincs menekvés!
– hangsúlyozta. Éppen ezért senkinek nem tanácsolja, hogy egyedül átússza a Tiszát, a fiainak sem engedte soha.

Skapinyecz József számára, a februári csobbanásoknak nem a magamutogatás a célja, csak szeretne a Tisza előtt tisztelegni, illetve a hideg víz jótékony hatásaira felhívni a figyelmet. Ilyenkor ugyanis – mint mondta – hidegsokk-protein termelődik a szervezetben, ami az immunrendszerre jótékony hatással bír.
Gyerekkorom óta nem kell zsebkendőt magamnál tartanom, sosem vagyok beteg, kórházba is csak a munka miatt jártam eddig
– fogalmazott, majd hozzátette, ez a hidegsokk-protein a Alzheimer-kórt gyógyításában is szerepet játszhat. – Ezeknek a fehérjéknek a felszabadulása megállítja az öregkori elbutulást, sőt javít is az állapoton, így akár terápiának is lehetne használni – hangsúlyozta az orvos a tavalyi fürdőzésnél a KM-nak.
