Március 27-e világszerte a Színházi Világnap. Egy nap, amely nem csak a reflektorokról, tapsviharról és színészekről szól, hanem a művészet örök erejéről – arról, hogy a színház mindig képes volt hidat képezni ember és ember, múlt és jelen, álom és valóság között. Ma megállunk egy pillanatra, és köszönetet mondunk azoknak, akik a színpad mögött és azon túl életet adnak a történeteknek.
A világ egy nagy színpad
A Színházi Világnapot 1961 óta ünnepeljük. Ezen a napon a világ minden táján rendeznek előadásokat, különleges programokat, és felolvassák a Nemzetközi Színházi Üzenetet – ezt minden évben egy világszinten elismert művész írja. Az üzenet mindig emlékeztet arra, milyen fontos szerepet játszik a színház a kultúrában, az oktatásban és az emberi érzések megértésében.
A színház közelebb van, mint gondolnánk
A Rétköz térségében is számos alkalommal csendült már fel nevetés és taps a helyi művelődési házakban, iskolai rendezvényeken, vagy épp az utóbbi időben a megújuló kisvárdai Várszínház és kulturális terek jóvoltából. Sokak számára a színház egy kapu: menedék, iskola, utazás. Egy lehetőség, hogy kilépjünk a hétköznapokból – és belebújjunk más bőrébe.
Nemcsak előadások – nevelés, közösség, élmény
A színház nem csupán szórakoztat, hanem nevel, érzékenyít, gondolkodtat. Legyen szó gyermekszínházról, amatőr társulatokról, vagy egy-egy izgalmas felnőtt előadásról – minden darabban ott van egy csepp valóság. A történetek nem csak a szereplők életéről szólnak, hanem rólunk is – a saját harcainkról, örömeinkről, választásainkról.
Ünnepeljük ma együtt!
Ha ma nem tudsz eljutni egy előadásra, olvass el egy drámarészletet, nézz meg egy klasszikus előadást online, vagy csak idézd fel a legutóbbi színházi élményed! A lényeg: engedd, hogy a színház ma is hatással legyen rád – akár nézőként, akár álmodozóként.
„A színház ott kezdődik, ahol az ember meg akarja érteni a másikat.”
– E gondolat ma különösen igaz. A színház nem más, mint párbeszéd – és ebből mindannyian tanulhatunk.
