Minden év március 22-én világszerte a vízre figyelünk. A víz világnapját az ENSZ hirdette meg 1993-ban, hogy felhívja a figyelmet arra, mennyire fontos természeti kincsünk az ivóvíz – és milyen veszélyek leselkednek rá. Bár hazánk szerencsés helyzetben van, hiszen bővelkedik édesvízben, ez a kincs nem kifogyhatatlan.
A víz nemcsak a túléléshez, hanem életminőségünkhöz, mezőgazdaságunkhoz, iparunkhoz és a természet fenntartásához is elengedhetetlen.
A víz a Rétköz szíve
A Rétköz, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye e csodálatos, sík vidéki tájegysége évszázadokon át mocsarakkal, holtágakkal, lápos, gazdag vizes élőhelyekkel teli térség volt. Bár a lecsapolások és szabályozások következtében sok természetes vízfelület eltűnt, a térség életében a Tisza és a Rétközi-tó még ma is kulcsszerepet játszik.
A Tisza, amely a Rétköz nyugati szélén, több település mellett is elhalad, nem csupán egy folyó. A helyiek számára élelemforrás, kikapcsolódási lehetőség, természeti határvonal, néha veszély, máskor nyugalmat adó háttér. Tavasszal, amikor a hóolvadás és az esők megnövelik a vízhozamot, a Tisza képes kilépni medréből, elárasztva a laposabb területeket – épp úgy, mint hajdanán, amikor a Rétköz egy hatalmas vízrendszerként élt. Ezek a tavaszi áradások azonban nem csupán problémát, hanem lehetőséget is jelentenek: a természetes vízvisszatartás, a talaj feltöltődése szempontjából létfontosságúak.
A Rétközi-tó – mesterséges, de élő
A Rétközi-tó, amely ma már turisztikai célpontként is ismert, egy szabályozott, mesterséges tó, de ennél jóval több. Gazdag madárvilága, a horgászat lehetőségei, a környezet természeti szépsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a víz ne csak haszon, hanem élmény is legyen. Itt a természet és az emberi beavatkozás találkozik – néha harmóniában, néha feszültségben. És ez is rávilágít a világnap üzenetére: a vízzel való bánásmódunk meghatározza a jövőnket.
Napi szinten is számít
Bár sokan azt gondolhatják, hogy egyetlen ember nem tud sokat tenni, a víz világnapja épp arra emlékeztet, hogy a hétköznapi döntéseink is számítanak. Például:
• Egy rövidebb zuhanyzással naponta több tíz liter vizet spórolhatunk meg.
• Csepegő csapokat érdemes javítani – évente akár több ezer liter vizet is elpazarolhatnak.
• Az esővizet összegyűjthetjük locsolásra, így nemcsak spórolunk, de fenntarthatóbban is élünk.
A jövő a kezünkben van
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye, és benne a Rétköz, a víz által éltetett térség. A mi feladatunk, hogy ezt az örökséget – a Tisza áramló szalagját, a Rétközi-tó csendes hullámait, a föld alatti vizek rejtett tartalékait – megőrizzük, gondozzuk, és úgy adjuk tovább, hogy unokáink is élvezhessék.
A víz világnapján álljunk meg egy pillanatra, és gondoljunk arra, milyen szerencsések vagyunk. A természet kincsestára itt van a lábunk alatt – de csak akkor marad meg, ha vigyázunk rá.
Fotó: pixabay/chatgpt
