A Rétközben a Márton-nap nem csupán egy régi népszokás, hanem a falvak lelkébe ivódott ünnep, amely egyszerre őrzi a pásztorok bölcsességét, a gazdák évszázados tapasztalatát és az asztalokra kerülő libás ételek varázsát. November 11-e minden évben a paraszti év lezárása volt: ilyenkor számoltak el a cselédek, ekkor került sor a nagy lakomákra, és ezen az estén kóstolták meg először az új bort is. A Rétköz ma is élő hagyományokkal őrzi Szent Márton napját.
Szent Márton vesszeje – régi idők pásztorhagyománya a Rétközben
A régiek szerint Szent Márton vesszeje nem pusztán egy sima nyaláb gally volt. A pásztorok ezen a napon adták át a gazdáknak a többágú vesszőcsomót, amelynek külön jelentést tulajdonítottak: ahány ága volt, annyi malacot jósoltak a következő évre.
Tavasszal ezzel a „Márton-vesszővel” hajtották ki az állatokat a legelőre. A Rétközben ma is akad, aki ismeri ezt a mondást:
„Aki Márton vesszejét a küszöbön tartja, ahhoz bőség és áldás talál.”
Libalakomák régen és ma – ízek, amelyek nélkül nincs Márton-nap
A rétközi portákon a liba mindig fontos szereplője volt a gazdaságnak, de Márton-napkor igazi főszereplővé vált. A naphoz kötődő legrégebbi feljegyzés 1171-ből származik — és azóta sincs Márton-nap liba nélkül.
A hiedelem szerint:
„Aki Márton-napján nem eszik libát, az egész évben éhezik.”
„A bornak Márton a bírója.”
Ezek a mondások a Rétköz falvaiban – Dombrádtól Paszabig, Tiszarádtól Fényeslitkéig – ma is gyakran elhangzanak. A családoknál ilyenkor asztalra kerül:
- sült libacomb ropogós bőrrel
- libamáj hagymán pirítva
- ludaskása, ahogy a nagymamák készítették
- és természetesen az új bor, amelyet Márton-napon illik először megkóstolni.
A Rétköz különleges hangulata ebben az időszakban
November a ködös reggelekről, a nyirkos föld illatáról és a takarmánytól puha ólak hangjáról szól. A rétközi határban ilyenkor különösen misztikus a táj:
- A libák hangja messzire száll a Holt-Tisza fölött.
- A szőlőhegyekben – ahol vannak – az új bor kóstolásának hagyománya él tovább.
- A házak konyháiból libazsír és hagyma illata szűrődik ki.
- Az udvarokon még előkerülnek a régi receptek, amelyeket generációk adtak tovább.
Ez az időszak egyszerre a lecsendesedés és a közösség erejének ünnepe.
Miért fontos ma is a Márton-nap a Rétközben?
Mert megtartja azt, ami összeköt: a családot, a közösséget, a hagyományt. Mert a régi időkben ez volt az év lezárása, és valahol még ma is így érezzük — ilyenkor lassulunk le, készülünk a télre, és megadjuk a módját annak, amire a Rétköz mindig is büszke volt:
a vendégszeretetre, a jó ételekre, és a szívből jövő együttlétre.
Zárásként egy régi rétközi mondás Márton-napra:
„Aki Márton-napkor jóllakik, az télen meg nem fázik.”
