Ezek a fenséges madarak tavasz elején sietősebben repülnek, mint ősszel, de a több ezres rajokban húzó darvak így is a magyar puszta lebilincselő látványosságát produkálják.
Mintha csak tegnap lett volna, amikor a telelőhelyük felé vonuló darvak (Grus grus) érkezéséről számoltak be a hírek, és máris itt az idő, amikor újra e gyönyörű madarak krúgatásától hangos az égbolt.
Az idő enyhülésével már február utolsó hetében megkezdődött a tavaszi vonulás, a Rétközben Kacsavártanya és Dombrád között már rengetegen töltik pihenőidejüket.
Európában két jellemző útvonalat követnek az ősszel a telelőhelyükre, tavasszal pedig a költőhelyükre vonuló darvak: egy részük az Ibériai-félszigeten, a többi Észak-Afrikában – jellemzően a Földközi-tenger afrikai partvidékén és Etiópiában – tölti a telet. A hazánkon átvonuló darvak Finnországban, a balti állomokban és Oroszország észak-nyugati területén költenek. A Svédországban fészkelő madarak vonulási útvonala Lengyelországon, Németországon és Franciaországon át vezet Spanyolországból.
A tavaszi vonulás jócskán eltér attól a csodás látványosságtól, ami októberben, novemberben ezreket vonz a Hortobágyra. „Ősszel a szülőmadarak és a fiókák még szoros családi kötelékben vonulnak a telelőhelyek felé. Több család alkot egy kisebb csoportot, majd összeállnak nagyobb csapatokba, és együtt vonulnak déli irányba. Ennek sebessége függ az időjárástól. Gyakran megfigyelhető, hogy addig, amíg rossz az idő, a csapatok elidőznek egy-egy helyen, és csak akkor hagyják el a biztonságot nyújtó környéket, ha optimális az időjárás” – tudjuk meg a szakértőtől, Szilágyi Attilától.
A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) munkatársa szerint ennek az lehet az oka – a tapasztalati adatok legalábbis erre utalnak –, hogy az idősebb madarak így óvják a néhány hónappal azelőtt világra jött fiatalokat, hisz számukra még megterhelő lenne a zord időben folytatni az utat. Ha találnak egy jobb és nyugodtabb táplálkozóhelyet, ott akár hetekig elvannak, és csak a táplálékforrások kimerülése, illetve az időjárás változása készteti őket a továbbvonulásra.
Darumúlt
A hortobágyi pusztán évszázadok óta igen nagy becsülete van a jóféle darutollnak! 9-10 egészséges tollért cserébe akár egy borjas tehenet is kaphatott, aki a tollat piacra vitte! A tollakkal nemcsak kereskedtek, de Körös városa a XVII. században a török által kirótt adó egy részét is ezzel fizette meg.
Fotó: 123RF
A darutollat leggyakrabban fejfedőkre tűzve viselték, míg városon esetenként szobadíszként, vázába téve is használták. Rangot adott viselőjének, a gazdagság jelképe volt. Viselése különös kiváltsága volt az amúgy gyakorta lenézett pusztai ridegpásztoroknak, akik mellett katonák, csendőrök és betyárok is szívesen viselték a díszes madár tollát.
Típusa szerint „jobbos és balos” tollat különböztethetünk meg, ami abból adódik, hogy a madár mely szárnyából hullott ki a toll – ennek megfelelően lehetett aztán a kalap jobb vagy bal oldalára tűzni.
Mesterségüket ma is gyakorló pásztor barátaim elmondása szerint a legnagyobb értéke a balos evező- és alsóbbrendű tollaknak van, melyekért egyesek a mai napig hajlandók komolyabb összeget kínálni.
A tollakat általában egyszerűen a kalap szalagja mögé tűzték, azonban a magukra adó pásztorok, nemes urak gyakorta külön tolltartó eszközöket, forgókat is készítettek. Ezek értéke esetenként önmagában is oly nagy volt, hogy még a végrendeletekben is nevesítve szerepelt!
Fotó: 123RF
A tollakhoz különféle babonák is kapcsolódtak, különösen rossz jel volt például, ha a darutoll kiesett viselője kalapjából. Nem csoda, ha féltő gonddal ügyeltek a rögzítésére!
A daru tollához sosem volt könnyű hozzájutni, nem véletlen, hogy a vásárokban a darvászoknak külön helyet biztosítottak. A nehézséget nemcsak az okozza, hogy a madár a mocsaras, nedves területeket részesíti előnyben, hanem az is, hogy rendkívül óvatos lények, a csapat egyes tagjai folyamatosan őrködve figyelik a környező vidéket. Ha rájuk nézve veszélyes élőlény, róka, nádi farkas vagy éppen ember közelít, hangosan krúgatva riad fel és repül akár kilométerekkel odébb az egész csapat.
Fotó: 123RF
Daruvonulás, te csodás
Az év ezen szakában a magyar alföld egyik legvonzóbb eseménye a daruvonulás. A több tízezer madár naponta ismétlődő „behúzásának”, azaz a nappali táplálkozóhelyről az éjszakai biztonságot jelentő vizes területekre való alkonyati visszatérésének látványa feledhetetlen élmény.
Az ezzel foglalkozó szakemberek szeptember és október időszakában akár 100-150 ezer madarat is megfigyelnek, melyek a keményebb hideg beköszöntével szinte egyik napról a másikra indulnak délebbre, melegebb területekre.
Fotó: 123RF
Az éghajlat változásának következtében a darvak vonulásának útvonala is változik: egyre nyugatabbra tolódik.
Képek és források: ng.24.hu és egy.hu
