A Felső-Tiszán a kormány megindítja a Vizet a tájba! nevű, 480 milliárd forint összértékű programot, melynek teljes körű tervezése már véget is ért, az első szakasz megvalósítása 22 milliárd forint értékben meg is indul – derült ki nemrég az államtitkár fent idézett válaszából. Gacsályi Józsefet arra kértük, mutassa be, hol és mi valósul meg ebből a 22 milliárd forintból.
A tárgyalt fázis egy nagyobb KEHOP-os (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program) beruházás része: a Lónyay-főcsatornától délre, nagyjából az Ibrány és Hajdúhadház közötti térségben 50 db vízvisszatartást segítő mederduzzasztó épülne, valamint 92 „területi vízvisszatartást” segítő műtárgy. (Ld. a lenti térképet!) Ennek lényege, hogy a korábbi vízjárta, de időközben intenzív mezőgazdasági művelés alá vont részeken megtartsák és engedjék a talajba szivárogni a helyben keletkező csapadékvizet úgy, hogy közben a terület – a beavatkozással érintett rész kivételével – magántulajdonban marad. A projekt összesen 47 települést érint.
És persze sok termőföldet, szántót, melyeknél előbukkan a cikkünk elején felvetett tájhasználati probléma. „A vízügy biztosít minden műszaki feltételt, a gazdálkodóktól »csak« az elhatározás kell, hogy átengedjék a területeiket a víznek” – teszi hozzá Gacsályi. „Átérzem a helyzetet, kicsiben, 10 hektár szántón magam is gazdálkodom. De mindenkinek, aki mezőgazdaságból él, látnia kell, hogy a termelés feltételei válnak kérdésessé, hogy ha nem változtatunk a tájhasználaton.”
A „vizet a tájba” módszert idén február végén már tesztelték: a helyi vízügyi szakemberek megnyitották a Beregi tározó kapuját, a vizet a csatornákon kívüli területre is kiengedték. (Erről szól az alábbi videó.) Mintegy félmillió köbméternyi víz terült így szét az erre alkalmas, mélyebben fekvő területeken. „Elsőre soknak hangzik, de valójában ez pici mennyiség, több millió köbmétert kellene vinni azokra a területekre. A kollégák lehetőségei korlátozottak voltak, mert csak az állami kezelésben lévő csatornákat tölthették fel. Akkor lesz lehetőségünk több vizet kiengedni, ha mezőgazdasági területeket is igénybe vehetünk” – mondja Gacsályi József.
Mennyire alakítja át a nyírségi Tisza képét a tervezett 50+92 műtárgy? – tesszük fel a kérdést. „Civilekkel és természetvédőkkel is egyeztetünk, hogy védjük a Tiszát, hiszen ez a kötelességünk. De ne felejtsük el, hogy ez már egy mesterséges állapot, amit most konzerválni akarunk. A 19. században lerövidítettük, tehát meggyorsítottuk a folyót, így kialakult a medersüllyedés, ami talajvízszint-csökkenést eredményez” – sorolja Gacsályi József. Szerinte a most vázolt tájhasználati beavatkozás illeszkedik a Nyírség sajátosságaihoz, és összességében az ökológiai állapot javítását fogja eredményezni.
A környezetvédelmi engedélyeket már beszerezték, az engedélyes tervek a KEHOP-finanszírozás keretében elkészültek. A Vízügy jelenleg a hatósági engedélyek beszerzésén, a közbeszerzési dokumentumok összeállításán és további tervezéseken dolgozik; ezek 2025. nyár elejére készülhetnek el. Gacsályi József szerint – ha minden jól megy – a kivitelezés jövő szeptemberben kezdődhet, és két év alatt reálisan teljesíthető.
Vagyis az új nyírségi táji vízgazdálkodás 2027-ben indulhat.
Ez csak az első ütem egy összesen 480 milliárdos tervből. A végcél része 12 új állandó víztározó, melyeket a vízpótlással elért vízfolyások mentén építenénk ki. Ezek a meglévő 7 tározóval együtt megközelítőleg 25 millió m3 vizet tudnának tározni.
×××
Mit várhatunk a homokhátsági és a nyírségi gigaberuházásoktól, okoz-e belátható időn belül érezhető életminőség-javulást az Alföldön, javulhatnak-e a termelési feltételek?
Nyilvánvaló, hogy aszályos nyarakból egyre több lesz, és ha be is indul a táji vízgazdálkodás, az nem fogja egyik napról a másikra megoldani a problémákat. „Ha viszont első körben meg tudjuk állítani a talaj vízkészleteinek csökkenését, ha fokozatosan visszatöltjük a felszín alatti vízkészleteket, akkor közelebb kerülhetünk az egészséges egyensúlyhoz az egész hazai vízrendszerben” – mondja Gacsályi József.
