Volt idő, amikor a vasárnap még mást jelentett. Nemcsak a hétvége végét, hanem egyfajta lelki pihenőt, amikor megállt az idő, vagy legalábbis lassabban járt. A Rétköz falvaiban ez a nap még most is különlegesnek számít, de vajon emlékszünk-e még arra, milyenek voltak a vasárnapok nagyszüleink idején?
A templomi harang volt az ébresztő
Reggel a templom harangja szólt, nem mobilébresztő. A családok szépen felöltözve mentek a misére vagy az istentiszteletre, a gyerekek kis fényes cipőben, az asszonyok kendős fejjel, az idősebbek botra támaszkodva. A templomi padsorokban nemcsak imádkoztak, de híreket is cseréltek. Ez volt a közösség egyik fő tere, ahol mindenki láthatta, ki nőtt nagyot, ki milyen kabátot varratott, vagy épp kinek van baj a lábával.
Vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, rántott hús, mákos bejgli
A templomból hazatérve már gőzölgő leves illata fogadta a családot. A klasszikus vasárnapi menü: tyúkhúsleves cérnátésztával, rántott hús krumplipürével, valami egyszerű, de finom desszerttel – gyakran mákos bejglivel vagy almatortával. A nagyik sokszor már szombat este főzni kezdtek, hogy mindenre jusson idő.
A vasalt ruha, a pihenő csendje
Délután a legtöbben „vasalt ruhában” maradtak. Nem volt illendő elővenni a mackót, hiszen vasárnap van! Sokan kiültek a padra a ház elé, figyelték a falusi utat, integettek az arra járóknak. Akadt, aki főtt kukoricát majszolt, más a padlásra ment tojásért, de senki sem sietett sehová.
Esti mese: a családi mesemondás ideje
Este a családok gyakran mesét mondtak. Nem tévé előtt, hanem élőszóban, egymásnak. Nagyapa elmondta, hogyan járt be gyalog iskolába Dombrádról Kisvárdára, vagy hogyan kergették el a libákat a krumplisföldről. Ezek voltak azok a mesék, amik nem voltak benne egy könyvben sem, mégis beleégtek a gyerekek emlékezetébe.
Ma is megélhetnénk ezt
Bár a mai világ gyorsabb, hangosabb, az okoseszközök, a folyamatos híreső, a rohanás világában is van helye a lassúbban telt vasárnapnak. Egy tál leves a családdal, egy csendes délutáni beszélgetés, egy kis kuckózás az unokával. Ez is vasárnap. Nem múlt idők romantikája, hanem közös jelenünk lehetséges valósága.
A Rétköz faluiban még őrzik e szokások darabjait, csak ki kell menni egy csendes vasárnap délutánon, és figyelni: ott van a padon egy néni, akinek már gőzöl a csuporban a teája. Talán a régi mesékre gondol – talán rád is vár egy.
