„A haza minden előtt.” – e mondat, amely Damjanich János tábornok szájából hangzott el, ma is a magyar történelem egyik legmélyebb üzenetét hordozza. Október 6-án a nemzet megáll egy pillanatra, hogy főt hajtson azok előtt, akik a szabadságért életüket adták.
- október 6-án, Aradon – a világosi fegyverletétel után – tizenhárom magyar honvédtábornokot végeztek ki az osztrák hatóságok. Ugyanezen a napon Pesten Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterelnök is vértanúhalált halt. E nap azóta a nemzeti gyász napja, a hűség, a bátorság és a hazaszeretet örök jelképe.
A tábornokok neve ma is nemzeti imádságként él tovább:
Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.
Mindannyian más-más tájról, más-más háttérből érkeztek, de egy cél vezérelte őket: a magyar szabadság ügye.
A kivégzések hajnalán Damjanich János szavait jegyezték fel:
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
A hóhér pallosa alatt nem csupán 13 ember sorsa dőlt el – hanem egy nemzeté, amely megtanulta: a szabadságért mindig meg kell küzdeni, s néha a legnagyobb áldozat árán is.
1849 őszén a megtorlás szelleme leplezte el a hazát. De a mártírok hite, kitartása és embersége olyan lángot gyújtott, amelyet sem idő, sem hatalom nem tudott eloltani. Arad neve így vált a hűség, a becsület és az áldozatvállalás szinonimájává.
Ma, több mint 170 évvel később, miközben gyertyát gyújtunk, koszorút helyezünk el, vagy csak csendben fejet hajtunk, nem csupán a múlt hőseire emlékezünk. Arra is figyelmeztet minket ez a nap, hogy a szabadság soha nem magától értetődő – mindig őrizni, védeni, és újra meg újra felébreszteni kell magunkban.
A Rétközben is sokan gyújtanak ma mécsest, nemzeti szalaggal díszített kis lángokat helyeznek el az emlékműveknél, az iskolákban pedig elhangzik a Himnusz, és a gyerekek megtanulják: a történelem nem csak könyvbe írt szavak sora, hanem élő örökség, amely bennünk folytatódik.
Október 6. – a nap, amikor némán is beszél a szív.
Emlékezzünk azokra, akik nem csupán a múltért, hanem a jövőért is meghaltak.
Kép: kultúrtáj
