Amikor szilveszter éjjelén megszólal az óra, és a visszaszámlálás utolsó másodpercei elhangzanak, szinte egyszerre mozdul minden kéz. Előkerülnek a poharak, felpattan a dugó, és a buborékok halk pezsgése betölti a szobát. Pezsgőt bontunk. De vajon miért pont ezt az italt választjuk az év búcsúztatására és az új köszöntésére? Mióta isszuk egyáltalán, és mitől pezsgő a pezsgő?
Mi is az a pezsgő valójában?
A pezsgő egy olyan bor, amelyben a szén-dioxid természetes módon, erjedés során keletkezik, és a palackban marad. Ettől alakulnak ki azok az apró buborékok, amelyek nemcsak látványossá, hanem élménnyé is teszik az italt. A pezsgő nem csupán szénsavas bor: elkészítése időigényes, precíz folyamat, ahol minden lépés számít – az alapbor kiválasztásától egészen a palack lezárásáig.
Sokan nem tudják, de a pezsgő buborékjai valójában az idő lenyomatai. Minden egyes apró gyöngy egy hosszú hónapokig, akár évekig tartó érlelési folyamat eredménye.
Honnan indult a pezsgő története?
A pezsgő születését a legtöbben Franciaországhoz, azon belül is Champagne vidékéhez kötik – nem véletlenül. A legenda szerint a 17. században egy bencés szerzetes, Dom Pérignon nevéhez fűződik a pezsgőkészítés tökéletesítése. Bár ő maga inkább megpróbálta megfékezni a palackokban kialakuló buborékokat, munkássága mégis hozzájárult ahhoz, hogy a szénsavas bor tudatosan készített itallá váljon.
Kezdetben a pezsgő inkább problémának számított: a palackok gyakran felrobbantak, a borászok pedig „hibás bornak” tartották. Idővel azonban rájöttek, hogy ez a „hiba” különleges élményt ad – és így lett a pezsgésből erény.
A 18–19. századra a pezsgő már az európai udvarok itala lett. Királyok, nemesek, ünnepek és nagy alkalmak kísérője. Innen ered az a hagyomány, hogy a pezsgőt ma is ünnepi italként tartjuk számon.
Mióta iszunk pezsgőt Magyarországon?
Hazánkban a pezsgőkészítés a 19. században indult igazán fejlődésnek. A legismertebb hazai pezsgőkészítők Budapesten és környékén dolgoztak, ahol kiváló minőségű alapborok álltak rendelkezésre. A magyar pezsgő hamar népszerű lett, nemcsak itthon, hanem külföldön is.
A Rétközben és Szabolcs-Szatmár-Beregben a pezsgő sokáig inkább ünnepi különlegesség volt. Nem a mindennapok itala, hanem az alkalmaké: esküvő, keresztelő, szilveszter. Egy palack, amit félretettek „arra a napra”. És ez a szemlélet máig megmaradt.
Miért pont szilveszterkor pezsgőzünk?
A pezsgő és az évváltás kapcsolata nem véletlen. A buborékok mozgása, a dugó pukkanása, a poharak összekoccanása mind olyan elemek, amelyek lezárást és kezdetet egyszerre jelentenek. A pezsgő hangos – mégis ünnepélyes. Látványos – mégis meghitt.
Szilveszterkor nem csak iszunk, hanem rituálét végzünk. A pezsgőbontás egy közös pillanat, amikor mindenki ugyanarra figyel: az idő múlására. Az utolsó korty az óévé, az első az újé.
Pezsgő a Rétközben – nem a csillogásról szól
Itt, a Rétközben a pezsgő nem luxusjelkép. Nem státusz, nem verseny. Inkább egy gesztus. Egy módja annak, hogy azt mondjuk: „együtt vagyunk”, „túl vagyunk rajta”, „folytatjuk”.
Lehet, hogy a palack egyszerű, a pohár nem kristály, a helyszín pedig egy konyhaasztal vagy udvar. De a pillanat valódi. És talán épp ettől értékesebb, mint bárhol máshol.
Egy pohár múlt és jövő között
Amikor szilveszterkor pezsgőt töltünk, valójában időt töltünk pohárba. Benne van az év minden napja, minden öröme és nehézsége. És benne van az is, amit még csak remélünk.
A pezsgő ezért maradt meg évszázadokon át az ünnepek italának. Mert emlékeztet rá: az idő múlik, de mindig van lehetőség új buborékot indítani.
És amikor idén is koccintunk, tegyük úgy, ahogy itt szokás: csendes jókívánsággal, őszinte mosollyal, egymás felé fordulva.
