Május első vasárnapja hazánkban minden évben különleges ünnep: ekkor köszöntjük az édesanyákat, nagymamákat, keresztanyákat – mindazokat, akik életünk első pillanatától fogva mellettünk állnak.
Az anyák napja eredete
Az anyák köszöntésének szokása egészen az ókorig nyúlik vissza. Az ókori görögök Rheának, az istenek anyjának mutattak be tavasszal áldozatokat. A keresztény hagyományban a középkorban Angliában kialakult „anyák vasárnapja” az egyházhoz kötődött: ezen a napon mindenki a „szülőegyházába” – ahol megkeresztelték – tért vissza, és az alkalmat arra is felhasználta, hogy otthon meglátogassa az édesanyját.
Hazánkban az anyák napja hivatalos ünneppé 1925-ben vált, amikor a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt mozgalom javaslatára először tartották meg az ünnepséget. 1928-ban már miniszteri rendelet írta elő, hogy az iskolákban is tartsanak megemlékezéseket. Azóta is megható versek, virágcsokrok és ölelések kísérik ezt a napot.
Régi idők szokásai
A múlt század közepén vidéken sokszor még saját kezűleg készített kis ajándékokkal, hímzett zsebkendővel, préselt virágcsokorral, vagy házilag sütött süteménnyel lepték meg az édesanyákat. A falvakban gyakran a templomi mise után köszöntötték az édesanyákat, sok helyen népdalokat is énekeltek.
Az iskolákban az anyák napi műsor hosszú hetekig tartó készülődéssel járt: a gyerekek verset tanultak, rajzokat készítettek, és gyakran könnyeikkel küzdve mondták el a köszöntő sorokat a szülők előtt.
Az anyák napja üzenete ma
Napjainkban is ugyanaz a cél vezérli ezt az ünnepet: kifejezni hálánkat, szeretetünket és tiszteletünket azok felé, akik életet adtak és önzetlenül szeretnek. Legyen az egy virág, egy ölelés, vagy csupán néhány őszinte szó, a figyelem az, ami igazán számít.
A rohanó hétköznapokban ritkán állunk meg, hogy kimondjuk: Köszönöm, hogy vagy nekem, édesanyám! Május első vasárnapja legyen az a nap, amikor nemcsak kimondjuk, de éreztetjük is ezt.
