Itt a farsang, áll a bál – de miért azt esszük ilyenkor, amit? Vajon mi köze a karácsonynak, a párválasztásnak és a húsvéti menünek ahhoz, hogy ebben az időszakban lakomákat tartott a paraszti világ? Minden összefügg mindennel, és hasznunkra válik, ha ma is tudjuk, miképpen!
Többek között azért van most farsang, mert több az évben a nap, mint a kolbász. Persze, de nem árt, ha tudjuk, mi áll a farsangi dőzsölés mögött. A kérdésre ezúttal is a józan paraszti logika ad magyarázatot: a finoman kidekázott ciklikusságban a farsang az egyik „ereszd meg!”-időszak, amit majd a nagyböjt, vagyis egy „húzd meg!”-periódus követ. A kerék pedig forog tovább, a népi kultúra időbeosztásában ugyanis a böjt és a bőséges étkezés váltakozása több célt is szolgált egyszerre.
A rituális év körforgásában minden időszaknak megvolt a maga jelentősége nemcsak vallási, de gazdasági és egészségvédelmi szempontból is. A ritmust a természet körforgása diktálta, ehhez igazodott az ember minden tevékenysége: a vetéstől az aratáson át a szüretig, egyik sátoros ünneptől a másikig. Három nagy beosztásban szoktunk beszélni a népi kultúra szokásrendjéről, mindegyik az élet természetes körforgására épül: a gazdasági év szokásai, az emberélet fordulói és a vallási ünnepek egyaránt követik ezt a logikát, és mindegyikben külön szerepe van az evésnek és az önmegtartóztatásnak is.
