Amikor csengőszó hozta a csodát – régi mikulások a Rétközben

A december mindig különös fényt kapott a Rétközben. A hosszú esték, a frissen sült kalács illata és a kályha pattogása közé minden évben bekúszott valami megmagyarázhatatlan várakozás. De semmi nem volt olyan varázslatos, mint Mikulás napja, amikor generációk nőttek fel ugyanazzal a csodával: a nagyszakállú érkezésének misztériumával.

A régi Mikulás-járások nyomában

A falvakban nem volt nagy felhajtás, sem hangos reklám, sem fényárban úszó kamionok. A Mikulás egyszerűen csak megérkezett. Sokszor gyalog, vastag bundában, máskor egy szánra emlékeztető, feldíszített kocsival. Az angyalka pedig nem ritkán a szomszéd kislány volt, aki fátylat kapott a fejére, és komolyan vette a feladatot: ő vitte a jók gyümölcsét és a rosszcsontok virgácsát.

A gyerekek hitték, hogy a csizmájuk éjjel valósággal megtelik a Mikulás jó szívével. Narancs, alma, dió, csokoládé – ezek jelentettek igazi kincset abban a korban, amikor minden falatnak íze és értéke volt.

A csomag, amit nem az üzletek, hanem a szívek csomagoltak

Az édesanyák hetekig gyűjtögették a meglepetést: egy zacskó szaloncukor, egy szelet csokoládé, egy apró autó vagy baba. A csomagolás illata – a papír, a dió, a fahéj – már önmagában ünnep volt.

A Mikulás érkezése pedig nem csak ajándékot jelentett. Jelentette azt is, hogy a közösség együtt van: a szomszédok mosolyát, az idősek szemében csillanó múltat, amikor ők is ugyanígy várták a fehérszakállút.

A krampusz emléke – a gyermeki félelem, ami ma már mosoly

A Rétközben a krampuszok sokszor inkább viccesek voltak, mint ijesztők. Fújták a kürtöt, láncot csörgettek, hogy a gyerekek jobban kapaszkodjanak a Mikulás jóságába. A felnőttek pedig tudták: a kis félsz csak hozzátesz az élményhez, amit majd felnőttként nevetve idéznek fel.

Mi maradt meg mára?

Ma már nagyobb a világ, több a fény és a csillogás, de a Mikulás lényege ugyanaz maradt. A Rétközben még most is fontos, hogy a gyerekek ne csak ajándékot kapjanak, hanem élményt – azt a különleges érzést, hogy valaki gondolt rájuk.

És talán ez a legszebb örökség, amit a múlt Mikulásai ránk hagytak:

a szeretet csomagját, amely nem fér bele egy puttonyba.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük