Másfél év kihagyás után tért vissza a pályára, és rögtön győzelemmel bizonyított Bulitka László törzsőrmester. A Dombrádi Rendőrőrs járőre nemcsak egyéni sikert aratott a BM Országos Terepfutó Bajnokságon, hanem csapatban is a dobogó tetejére állt – méghozzá nem akármilyen történet végén.
Egy sérülés, ami mindent megváltoztatott
A történet nem most kezdődött. Bulitka László több mint egy évtizede szolgál rendőrként, és az évek során a futás nemcsak hobbi, hanem életforma lett számára.
Sorozatban jöttek az eredmények: többszörös minisztériumi bajnok, Ultrabalaton-győztes, nemzetközi versenyek dobogósa. A pályafutás csúcspontjai közé tartozik a ciprusi Lárnaka maraton megnyerése is, amelyre különösen büszke.
Aztán jött a törés.
Egy makacs sérülés miatt másfél évvel ezelőtt kénytelen volt abbahagyni a futást. A talpgyulladás hosszú hónapokra kivette a ritmusból, és egy idő után már úgy érezte, nincs visszaút.
Nyolc hónap csend – majd fordulat
A kihagyás nemcsak fizikailag, hanem fejben is megviselte. Nyolc hónapig egyáltalán nem futott, és komolyan elgondolkodott azon, hogy végleg maga mögött hagyja a versenyzést.
A fordulat azonban nem egy döntés volt, hanem egy kapcsolat.
Korábbi járőrtársa és edzőtársa, Jenei Richárd előbb őt próbálta visszahúzni a pályára, majd a szerepek megfordultak. A kölcsönös győzködés végül eredményt hozott: mindketten újra futni kezdtek.
A közös edzések visszahozták azt az érzést, amit egyikük sem akart végleg elengedni.
Egy verseny, ami mindent felülírt
A BM Országos Terepfutó Bajnokságra már úgy érkezett, hogy nem akart mindenáron nyerni. Inkább csak visszatérni, újra érezni a verseny hangulatát.
A pályán azonban gyorsan kiderült: a forma nem tűnt el.
Az emelkedőkön stabilan haladt, a lejtős szakaszon pedig – ami mindig is az erőssége volt – eldőlt a verseny.
Az 5 kilométeres távot végül 22:24-es idővel, pályacsúccsal nyerte meg.
Két szabolcsi a dobogón
A meglepetés azonban itt nem ért véget.
Jenei Richárd a harmadik helyen futott be, így két szabolcsi versenyző állhatott fel a dobogóra – ritka és emlékezetes pillanatként.
A csapatversenyben pedig a hetedik helyen záró Bacsa László teljesítménye is kellett ahhoz, hogy összeálljon a győztes egység.
A végeredmény: egyéni arany, csapatgyőzelem, és egy történet, ami többről szól, mint egy futóverseny.
Nem a vég, hanem egy új kezdet
A győzelem után Bulitka László már másként tekint a visszatérésre.
Nem tervezi, hogy újra minden hétvégén rajthoz áll, de a versenyzés iránti szeretet nem múlt el. Sőt, a célok között már egy újabb nagy kihívás is ott van: a Rendőr és Tűzoltó Világjátékok, amelyet jövőre Ausztráliában rendeznek.
A történet legfontosabb üzenete azonban nem az időeredmény vagy a dobogó. Hanem az, hogy néha egy visszalépés után lehet a legnagyobbat előrelépni.
Fotók: fb
