Az ősz mindig különleges hangulatot hoz a Rétközben. A Tisza ártereit lassan aranyló levelek borítják, a falvak konyhájában pedig újra előkerülnek azok az alapanyagok, amelyek évszázadok óta meghatározzák a helyi étkezési szokásokat. Az őszi időszak nemcsak a természet szépsége miatt különleges, hanem azért is, mert a kamrákban ilyenkor sorra jelennek meg a frissen betakarított termények: a sütőtök, a szilva és a krumpli. Ezekből a „hétköznapi csodákból” készülnek azok az ételek, amelyek a rétközi háztartásokban generációról generációra öröklődtek.
A kemence kincse – a sült tök
Ha ősz, akkor sütőtök. A rétközi udvarokban régen szinte mindenütt megtermett ez a narancssárga finomság. A házak udvarán felhalmozott tökök nemcsak dekorációként szolgáltak, hanem igazi kincsként, hiszen egész télen át kitartottak. A kemencében sült tök illata ma is sokak gyerekkorát idézi: amikor iskola után a nagymama forró, gőzölgő szeletekkel várta az unokákat.
A sült tök nemcsak finom, hanem egészséges is: tele van vitaminnal, rosttal, és enyhe édessége miatt a gyerekek is szívesen ették. A Rétközben gyakran készítették úgy, hogy egy kevés mézzel, esetleg dióval szórták meg – igazi őszi csemege lett belőle.
Szilvás hagyományok – gombóc és lekvár
A szilva a Rétköz egyik legfontosabb gyümölcse. Alig akadt olyan porta, ahol ne lett volna legalább egy szilvafa. Ősszel a szilvás gombóc készítése szinte kötelező program volt: az asszonyok krumpliból gyúrták a tésztát, amibe a fahéjas cukorral töltött szilvát rejtették. A tetejére pirított zsemlemorzsa és egy kanál tejföl került – így lett belőle laktató, mégis édes fogás.
De a szilva igazi csúcspontja a lekvárfőzés volt. A rétközi falvakban ez közösségi eseménynek számított. Az üstben órákon keresztül rotyogó szilvát fakanállal keverték, amíg sűrű, fekete, szinte vágható állagú lekvár nem lett belőle. Nem kellett hozzá sem cukor, sem tartósítószer, csak türelem és jókedv. A szilvalekvár nemcsak a tél fontos tartósított eledele volt, hanem ünnepi sütemények, derelyék és palacsinták elengedhetetlen tölteléke.
Krumpli – a mindennapok aranya
Az ősz a krumpli betakarításának ideje is. A rétközi gazdaságokban a burgonya mindig alapélelmiszer volt. A családok együtt gyűjtötték be a termést, a földből kiszedett gumók sokszor halmokban álltak a porták udvarán, majd vermekbe vagy pincékbe kerültek.
A krumpliból számtalan étel készült:
- Krumplileves – egyszerű, mégis melengető fogás tejföllel és kaporral.
- Krumplis pogácsa – a rétközi konyha egyik ikonikus süteménye, amelyet gyakran készítettek ünnepekre is.
- Dödölle – liszttel összefőzött, hagymás zsírral meglocsolt étel, amely a szegényebb családok asztalán is gyakran megjelent.
A krumpli nem hiányozhatott sem a hétköznapok, sem az ünnepek menüsorából. Sokan mondták is: „amíg krumpli van a háznál, addig éhen nem maradunk.”
Ősz a kamrában
Az őszi hónapokban a rétközi házaknál a kamrák is megteltek: polcokon sorakoztak a befőttek, a lekvárok, a savanyúságok. A pincékben zsákokban állt a burgonya, a padláson száradt a hagyma, a fokhagyma és a paprika. Ez a bőséges készülődés biztosította, hogy a hosszú tél idején se maradjon éhes senki, és mindig legyen miből főzni.
Az ősz a Rétközben nemcsak a természet aranyszíneiről szól, hanem a konyhák illatairól és a családi asztalok körüli beszélgetésekről is. A sült tök, a szilvás gombóc, a krumplis pogácsa mind olyan ételek, amelyek túlmutatnak önmagukon: ízeikben ott rejlik a nagyszülők gondoskodása, a közösségi együttműködés ereje és a régi idők hangulata.
A Rétköz gasztronómiája ősszel különösen közel hozza a múltat és a jelent. Amikor egy falat sült tököt kóstolunk, vagy egy szelet szilvalekváros kenyér kerül a tányérra, valójában nemcsak ételt fogyasztunk – hanem hagyományt, történetet, és egy darabka otthont is.
