A mai szupermarketek és bevásárlóközpontok világában már nehéz elképzelni, milyen volt a Rétköz falvainak régi vásári forgataga. Pedig néhány évtizeddel ezelőtt a vásár volt az a hely, ahol nemcsak adtak-vettek, hanem hírek, történetek, sőt, sorsok is cserélődtek.
Hetivásárok és országos vásárok
A Rétköz településein – Dombrádtól Kisvárdáig – nagy hagyománya volt a hetivásároknak. Ezeket többnyire a főtéren vagy egy kieső nagy téren tartották. Az országos vásárok különösen nagy eseménynek számítottak: ilyenkor még a környező megyékből is érkeztek árusok.
Mit lehetett kapni?
A portékák között minden megtalálható volt:
házi készítésű szappan,
túró,
méz és szalonna,
kézzel szőtt vászon és hímzett kendő,
kovácsolt szerszámok és házi eszközök, valamint élőállatok – tyúkok, libák, disznók – is gyakran cseréltek gazdát.
A vásárban különös élményt jelentett a cserekereskedelem: sokszor nem pénz, hanem termény vagy házi áru volt az ellenérték.
A vásár nemcsak kereskedelmi, hanem társadalmi esemény is volt. Itt találkoztak rokonok, barátok, itt szerveződtek házasságok és barátságok. A gyerekek számára pedig mindig ünnep volt: cukorkát, perecet vagy apró játékokat kaptak, miközben a felnőttek üzleteltek.
A régi idők hangulata
Ma már ezek a vásárok jórészt eltűntek, de idősebb falubeliek szívesen mesélnek arról, milyen volt a piactér zsivaja, a kofák hangos kínálása, a parázson sült kolbász illata, vagy a vásári komédiások tréfái. Ezek a történetek nemcsak a múltat idézik fel, hanem arra is emlékeztetnek, hogy a közösség ereje mindig fontos volt a Rétközben.
A régi vásárok ma már csak emlékezetben élnek, de színességük, közösségépítő erejük és sajátos hangulatuk a Rétköz kulturális örökségének fontos része.
