A Rétköz ligeterdei, ártéri fűzfái és idős nyárfái sok titkot rejtenek. Ha az ember türelmes, és figyelmesen hallgatja az erdő neszeit, egyszer csak különös, ritmusos kopogást hallhat. Nem a szél játékáról van szó – a zöld küllő dolgozik. Ez a zöldes tollazatú, piros fejtetős harkályféle a Rétköz egyik legszínesebb, mégis legcsendesebb őrzője.
A Rétköz erdeinek titkos lakója
A zöld küllő (Picus viridis) nem szereti a zajos, bolygatott területeket. Az idős, odvas fák, a nedves ligeterdők és a galériaerdők sávjai jelentik számára az otthont. Ezeket a helyeket a Rétköz még ma is bőséggel kínálja: a Tisza mentén, Ibrány, Tiszabercel vagy épp Dombrád környékén gyakran megfigyelhető, amint egy-egy elkorhadt fa törzsén kapaszkodik felfelé, rovarokat keresve.
Tollazata a környezetével tökéletesen összhangban van: hátát zöldes árnyalat fedi, míg hasán világosabb, sárgás tónus látható. Fejtetőjét élénkpiros folt díszíti, mintha kis koronát viselne.
A csendes erdők hasznos lakója
A küllő nemcsak látványos, hanem hasznos is: étrendje főként hangyákból és más rovarokból áll, így természetes módon segít kordában tartani az erdők rovarpopulációját. Erős csőrével feltöri a fa kérgét, hogy hozzáférjen a lárvákhoz, télen pedig gyakran a földön kutat eleség után.
Odúját maga vájja ki korhadó fatörzsekbe, s ezeket később más madarak – például cinegék, légykapók, sőt, néha denevérek – is használják. A természet e láncolata mutatja meg, mennyire fontos minden egyes madár az erdő életében.
A tavasz hírnöke
Tavasszal a zöld küllő hangja messziről felismerhető: jellegzetes, nevetésre emlékeztető kiáltása („klü-klü-klü”) az erdők ébredését jelzi. Ilyenkor a hímek nagy elánnal kopognak, hogy párjukat hívják és jelezzék: a terület már foglalt.
A Rétközben a Tisza menti ligeterdők, a dombrádi kubikerdők és a balsai fás legelők mind-mind fontos élőhelyei ennek a különleges madárnak.
Óvjuk, hogy hallhassuk a nevetését!
A zöld küllő jelenléte az egészséges erdők jelzője. Ha eltűnnek az idős, odvas fák, ha a ligeterdők helyét ültetvények veszik át, ez a faj is visszahúzódik. Éppen ezért fontos, hogy a természetes erdősávok, a fás legelők és a nedves rétek megmaradjanak.
A Rétközben járva talán nem is sejtjük, hogy a fák között ott figyel valahol egy zöld tollú őr. A zöld küllő a csendes természet apró csodája – és az egyik legszebb bizonyíték arra, hogy az élővilág gazdagsága a múlt, a jelen és a jövő közös öröksége.
