Ahogy a tavasz a virágokkal együtt kibontja színeit, a konyhákban is ébredezik valami: a befőzési kedv. A Rétközben ez nem csupán praktikum, hanem hagyomány, szinte rítus. És ha van lekvár, amely méltó e hagyományhoz, az bizony a bodzavirágos eperlekvár. Az édes, lédús eper és az illatos, könnyed bodza találkozása nem csupán különleges ízélmény, hanem igazi időutazás is – vissza a nagymama udvarára, ahol a bodzabokor alatt eperrel telt tálak illatoztak.
A lekvár, ami mesél – ízeiben és illataiban
A bodzavirágos eperlekvár nem a megszokott befőzések egyike. Ez a recept a természet ízeit tiszteli meg: nem bolti adalékanyagokkal, hanem türelemmel és odafigyeléssel készül. A bodzavirág – ha jókor gyűjtjük – virágmézre emlékeztető illatot és kellemes fűszerességet kölcsönöz az eper édességének.
Recept: Bodzavirágos eperlekvár
Hozzávalók:
2,5 kg friss eper 1 kg cukor 20 ernyő bodzavirág Dzsemfix vagy pektin (opcionális)
Elkészítés:
Eper előkészítése: Az epret alapos mosás után kicsumázzuk, félbevágjuk, majd durvára törjük egy nagy tálban. Ízek összeérése: Hozzáadjuk a cukrot, és a bodzavirágokat virágukkal lefelé az eperbe nyomkodjuk. Letakarjuk, majd egy éjszakára hűtőbe tesszük, hogy a bodza illata és íze átjárja az epret. Főzés: Másnap a keveréket lábosba öntjük, felforraljuk, 5 percig főzzük, majd a virágokat eltávolítjuk. A visszamaradt levet is visszaöntjük. Pürésítés: Botmixerrel pépesítjük, de hagyunk benne némi gyümölcsdarabot. Dzsemfixet most adhatunk hozzá, ha használunk. Sűrítés: További 10–15 percig főzzük, míg a lekvár eléri a kívánt állagot. Egy hideg tányérra cseppentve ellenőrizhetjük, sűrűsödik-e. Üvegezés: Sterilizált üvegekbe töltjük, fejre állítjuk 5 percre, majd hagyjuk kihűlni.
Mihez ajánljuk?
Pirítósra, vajas kalácsra, linzerbe, süteményekbe – de egy forró teáskanál is elég belőle, hogy szép emlékeket hozzon vissza egy hűvösebb napon.
Tipp a gyűjtéshez: A bodzavirágot forgalomtól mentes, tiszta helyről szedjük, napsütéses, száraz időben, amikor a virágok illata a legerősebb.
Ez a lekvár nem csupán ízletes, hanem egy darabka tavasz, amit üvegbe zárunk – és ami télen is emlékeztet a rétközi kertekre, a virágzó fák alatti játékra, és a nagymama mozdulataira, amikor kavarta a dzsemet.
