Nagypéntek a keresztény világ egyik legmegrendítőbb és legcsendesebb ünnepe. Ez az a nap, amikor Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeznek, és amely évszázadok óta különleges helyet foglal el a magyar falvak, így a Rétköz hagyományai között is.
Nagypéntek a húsvétot megelőző péntek, a nagyhét egyik legfontosabb napja. A keresztény hit szerint ezen a napon feszítették keresztre Jézust Jeruzsálemben. A templomokban ilyenkor nincs ünnepi harangszó, az oltárokat letakarják, a szertartások visszafogottabbak, a hívők pedig csenddel, imával és böjttel emlékeznek.
A legszigorúbb böjti nap
A régi időkben nagypéntek volt az év legszigorúbb böjti napja. Sokan egyáltalán nem ettek húst, sőt voltak, akik csak kenyeret és vizet fogyasztottak.
A Rétköz falvaiban ilyenkor egyszerű ételek kerültek az asztalra: bableves, krumplis ételek, mákos tészta, aszalt gyümölcs, esetleg hal. A nagymamák gyakran mondták:
– Nagypénteken nem illik jóllakni.
A háziasszonyok már készültek a húsvétra, főtt a sonka, dagadt a kalács tésztája, de ezekből még senki sem ehetett. Az ünnepi ételeknek meg kellett várniuk húsvétvasárnapot.
Régi hiedelmek és szokások
Nagypéntekhez számos népi hagyomány és babona is kapcsolódott. Úgy tartották, hogy ezen a napon nem szabad mosni, mert „kővé válik a ruha”, és nem volt szabad a földet sem megmunkálni.
Sokan hajnalban kimentek a kúthoz vagy a patakhoz megmosakodni, mert a hit szerint a nagypénteki víznek különleges ereje van: egészséget, szépséget és szerencsét hoz. A lányok különösen hittek ebben. Sok helyen napfelkelte előtt mentek a folyóhoz vagy a kúthoz, hogy megmossák az arcukat, mert úgy tartották, így egész évben szépek maradnak.
A Rétközben, ahol a víz mindig különösen fontos része volt az emberek életének, a nagypénteki mosakodásnak különös jelentősége volt. Többen ma is emlékeznek arra, hogy gyerekkorukban a nagyszüleik hajnalban kivitték őket a kúthoz.
A harangok „Rómába mennek”
A katolikus hagyomány szerint nagypénteken és nagyszombaton a harangok elhallgatnak. A néphit úgy tartja: ilyenkor „Rómába mennek”. A falvakban a gyerekek kereplőkkel járták az utcákat, ezekkel jelezték az idő múlását és hívták az embereket a szertartásokra. A kereplő hangja sok helyen ma is a nagypéntek egyik legkülönlegesebb emléke.
A csend napja volt
Régen nagypénteken a falvakban sokkal csendesebb volt minden. Nem szólt a rádió, nem dolgoztak a földeken, nem rendeztek mulatságot.
Az emberek úgy tartották, ez a nap nem a vidámságról, hanem az elcsendesedésről szól. Sokan ilyenkor végiggondolták az elmúlt időszakot, meglátogatták a temetőt, vagy egyszerűen csak együtt volt a család.
Ma már sokat változott a világ, de nagypéntek üzenete talán ma is ugyanolyan fontos. Egy nap, amikor egy kicsit meg lehet állni, félretenni a rohanást, és időt szánni a csendre, az emlékezésre és azokra, akik fontosak számunkra.
Mit jelent ma a nagypéntek?
Nagypéntek 2017 óta munkaszüneti nap Magyarországon, így sok család számára a húsvéti hosszú hétvége kezdete. De a régi hagyományok szerint ennél jóval többről szól.
Ez a nap arra emlékeztet, hogy a húsvét nemcsak sonkát, kalácsot és locsolkodást jelent, hanem egy csendesebb, mélyebb oldala is van.
Talán éppen ezért különleges nagypéntek: mert a csendben is tud mondani valamit.
