Népdalok, citeraszó, furulya, harmonika és táncos lábak dobbanása töltötte meg a demecseri Művelődési Házat: huszonkettedik alkalommal rendezték meg az Őszikék Néptánc és Népzenei Találkozót és Versenyt. Az ország több pontjáról érkeztek Demecserbe fiatal és idősebb fellépők, a közel nyolcvan versenyszám pedig a magyar népi kultúra rendkívül sokszínű világát vonultatta fel. A legfiatalabb óvodásoktól az idősebb népművészekig több generáció mutatta meg ugyanazon a színpadon, hogy a hagyomány akkor marad igazán élő, ha van, aki továbbadja – és van, aki átveszi.
Több mint két évtizede őrzik a hagyományt Demecserben
Az Őszikék története mára jóval túlmutat egy egyszerű népzenei versenyen. A rendezvény mögött több mint két évtizednyi közösségépítés és hagyományőrzés áll, az idei találkozó pedig már a huszonkettedik volt a sorban.
A rendezvény házigazdája, Lengyel Lászlóné, a Barátság Demecseri Nyugdíjas Egyesület elnöke a megnyitón felidézte, hogy az egyesület 2002-ben alakult. Külön kitért a Gyöngykoszorú Népdalkör eredményeire is: a csoport az évek során 25 arany-, két aranyvasmarok- és két kiemelt díjat szerzett hazai és nemzetközi szereplései során.
A cél azonban nem csupán a díjak gyűjtése. Az egyesület küldetésének fontos része a hagyományok megőrzése, ápolása és továbbadása, valamint a helyi civil közösségi élet erősítése. Az Őszikék ennek az egyik leglátványosabb megnyilvánulása.
Óvodások és idősek ugyanazon a színpadon
Talán ez adja az Őszikék egyik legfontosabb üzenetét is. A rendezvényen a legfiatalabb óvodás korosztálytól egészen az idősebb népművészekig léptek színpadra résztvevők.
A közel nyolcvan versenyszám rendkívül változatos képet mutatott. Népdalénekesek és hangszeres előadók mellett néptáncosok is bemutatkoztak: megszólalt többek között a furulya, a harmonika és a citera, a táncos repertoárban pedig szatmári, kalotaszegi és rábaközi táncok, valamint tradicionális cigánytáncok is helyet kaptak.
Mindez különösen jól megmutatta, hogy a népi kultúra nem egy vitrin mögött őrzött emlék. Amíg egy óvodás megtanul egy népdalt, egy fiatal elsajátít egy táncot, vagy egy idősebb generáció tagjai átadják azt, amit egykor ők tanultak meg, addig ezek a hagyományok tovább élnek.
„A múltunk határozza meg a jelenünket”
Rátkai Sándor, Demecser polgármestere köszöntőjében ugyancsak a hagyományok továbbadásának fontosságáról beszélt. Úgy fogalmazott: „A múltunk határozza meg a jelenünket, a jelenünk határozza meg a jövőnket.” Hangsúlyozta, hogy a kulturális értékeket nem elegendő megőrizni és ápolni, azokat tovább is kell adni a következő nemzedéknek.
A gondolat különösen jól illett ahhoz, ami később a színpadon történt. A különböző életkorú előadók egymást követő produkciói tulajdonképpen éppen ezt a folyamatot tették láthatóvá.
A megnyitón az egyházi közösségek képviselői is jelen voltak. Angyalosi Ádám református tiszteletes Kodály Zoltán gondolatát idézve beszélt a magyar kultúra jelentőségéről, majd Varga Lóránt római katolikus plébános kért áldást a rendezvényre és a versenyzőkre.
Komoly szakmai zsűri előtt mutathatták meg tudásukat
Az Őszikék nemcsak találkozó, hanem verseny is, ezért a fellépők produkcióit komoly szakmai háttérrel rendelkező zsűri értékelte.
A bírálóbizottság elnöke Andóné Kujbus Nóra néptáncpedagógus, Fülöp Ferenc-díjas táncos, a Magyar Kultúra Lovagja volt. Mellette Bárdosi Ildikó KÓTA-díjas népdalénekes és népiének-tanár, Kokas Erzsébet Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díjas népdalénekes és pedagógus, Kasellákné Zelenák Georgina Júlia ének-zene és népzene tanár, valamint Kósa Ruben táncos-koreográfus vett részt az értékelésben.
A demecseri verseny szakmai jellege nem új keletű. Egy korábbi beszámoló szerint az Őszikék már évekkel ezelőtt országosan ismert rendezvénnyé vált, ahol a zsűrizés nem pusztán a minősítésről szólt: a résztvevők szakmai tanácsokat is kaptak a további fejlődéshez.
A népzene itt valóban összeköti a generációkat
A demecseri rendezvény legnagyobb értéke ezért talán nem is számszerűsíthető. Persze önmagában is figyelemre méltó a közel nyolcvan versenyszám, a sok fellépő és az ország különböző pontjairól érkező résztvevők jelenléte. Ennél azonban fontosabb, hogy egy teljes napra ugyanabba a térbe kerültek azok, akik már évtizedek óta őrzik a népi kultúrát, és azok, akik most kezdik megtanulni annak első dalait és lépéseit.
Demecser és a Rétköz számára ennek külön jelentősége van. A térség népdalai, táncai és közösségi hagyományai csak akkor maradhatnak valóban élők, ha nem kizárólag felvételeken vagy gyűjteményekben őrizzük őket, hanem újra és újra megszólalnak.
Az Őszikék pedig huszonkét alkalom után is pontosan ezt teszi.
Megmutatja, hogy a hagyomány nem feltétlenül valami, ami mögöttünk van. Ha egy gyermek énekelni kezdi, egy fiatal megtanulja a lépéseket, az idősebb generáció pedig átadja a tudását, akkor a múlt egyszer csak újra jelenné válik.
Fotó: Bodnár Éva/haromhatar.hu
