Illatba borult a Rétköz – virágzik az akác, készülhet az akácvirág-fánk és az akácszörp

Május egyik legszebb időszaka érkezett meg a Rétközbe: virágba borultak az akácfák. A Tisza mentén és a kisebb falvak utcáin most szinte mindenhol érezni lehet azt a jellegzetes, édeskés illatot, amely generációk óta összeforrt a vidéki tavasszal. Az akác virágzása nemcsak természeti látványosság, hanem a régi rétközi konyha egyik különleges időszaka is volt.

A régi falusi emberek pontosan tudták, mikor érkezik el az akácvirágzás ideje. Nem naptárból figyelték, hanem az illatból, a méhek hangjából és abból, ahogyan hirtelen kifehéredtek az utak menti fasorok. A méhészek számára ez mindig az év egyik legfontosabb időszaka volt, hiszen ilyenkor készül a híres akácméz, amelyet ma is a magyar méhészet egyik legértékesebb kincsének tartanak.

A Rétközben különösen sok helyen találkozni akácosokkal. A homokosabb talajokon jól megmaradt ez a fa, amely ugyan nem őshonos Magyarországon, mégis annyira hozzátartozik a tájhoz, hogy sokan már elképzelni sem tudják nélküle a vidéket. Árnyékot ad, megköti a talajt, tavasszal pedig olyan illattal tölti meg a környéket, amely sokak számára gyerekkori emlékeket idéz.

A régi házaknál ilyenkor nemcsak a méhek dolgoztak szorgalmasan. Sok családban gyűjtötték az akácvirágot is, amelyből különleges finomságok készültek. A legismertebb talán az akácvirág-fánk, amely egyszerűsége ellenére igazi vidéki különlegességnek számított.

A nagymamák általában reggel szedték le a friss, még harmatos virágfürtöket. Fontos volt, hogy tiszta helyről származzanak, ne út mentéről vagy permetezett területről. Az akácvirágot ezután egy sűrűbb palacsintatésztába mártották, majd forró olajban aranybarnára sütötték.

A klasszikus recepthez általában:

  • 20-25 akácvirág-fürt
  • 20 dkg liszt
  • 2 tojás
  • 2 dl tej
  • egy kevés cukor
  • csipet só
  • és szódavíz vagy sütőpor kellett

A tészta akkor jó, ha kissé sűrűbb a palacsintatésztánál, így szépen rátapad a virágokra. Sütés után sok helyen porcukorral hintették meg, máshol mézzel locsolták le. Az akácvirág enyhén mézes aromája ilyenkor különösen jól érződik.

Aki egyszer kóstolta, általában nem felejti el. Kívül ropogós, belül lágy, illatos és egészen különleges ízvilágú édesség.

De nemcsak fánk készült belőle. Egyre többen készítenek ma is akácszörpöt, amely az egyik legfinomabb tavaszi ital lehet a melegebb napokon.

Az akácszörp elkészítéséhez körülbelül:

  • 15-20 nagyobb akácvirág-fürt
  • 1 citrom
  • 1 kilogramm cukor
  • és 1 liter víz szükséges

A virágokat óvatosan meg kell tisztítani, majd a citromkarikákkal együtt hideg vízbe áztatni egy teljes napra. Ezután leszűrik, hozzáadják a cukrot, majd lassan felforralják. A végeredmény egy enyhén virágos, mézes aromájú szörp, amely hideg vízzel vagy szódával különösen frissítő.

A régi emberek számára az ilyen ételek és italok nem különleges gasztronómiai trendet jelentettek, hanem a természet ritmusához való alkalmazkodást. Azt főzték és sütötték, amit az adott időszak kínált.

Talán éppen ezért van valami különösen meghitt hangulata az akácvirágzásnak ma is. Mert nemcsak egy fa virágzásáról szól, hanem egy lassabb világról is, ahol még természetes volt, hogy az emberek figyelték az évszakokat, gyűjtötték a virágokat, és a természetből vitték az ízeket az asztalra.

Az akácvirágzás ráadásul rövid ideig tart. Egy erősebb szél vagy eső néhány nap alatt leverheti a virágokat. Talán éppen ezért olyan különleges minden évben.

Mert a Rétközben ilyenkor nemcsak a fák virágoznak – hanem egy kicsit a régi emlékek is életre kelnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük