A szőlőt legtöbbször frissen esszük, süteménybe tesszük vagy must készül belőle, pedig húsok mellett is egészen különleges arcát mutatja. Szeptemberben, amikor tele vannak a piacok és a kertek érett fürtökkel, érdemes kipróbálni egy igazán őszi fogást: a szőlős-kakukkfüves sertéstarját. A szőlő sütés közben megpuhul, enyhén karamellizálódik, leve pedig összekeveredik a hús, a fehérbor, a gomba és a fűszerek szaftjával. Az eredmény egyszerre édeskés, sós és fűszeres – ráadásul szinte mindent egyetlen tepsiben készíthetünk el.
A Street Kitchen friss, szeptemberi receptje adta az ötletet ehhez az ételhez. Az eredeti változat burgonyával, csiperkegombával, lila hagymával és egész szőlőszemekkel készül, amelyek együtt sülnek a tarjaszeletekkel.
Miért kerülhet szőlő a hús mellé?
Elsőre talán furcsának tűnhet, pedig a gyümölcs és a hús párosítása egyáltalán nem új találmány. Almát, körtét, szilvát vagy áfonyát régóta használunk sültek mellett, a szőlő pedig hasonló szerepet tölthet be.
Sütés közben a szemek édessége koncentrálódik, héjuk kissé megpirul, levük pedig beleolvad a tepsi alján kialakuló szaftba. Különösen jól illik a zsírosabb sertéstarjához, amelynek karakterét szépen ellensúlyozza a gyümölcs frissessége.
A kakukkfű és a fehérbor teszi igazán őszivé az összhatást.
Szőlős-kakukkfüves sertéstarja – 4 főre
Hozzávalók:
- 800 g sertéstarja
- 500 g burgonya
- 300 g csiperkegomba
- 250 g szőlő
- 2 fej lila hagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 csokor friss kakukkfű
- 150 ml száraz fehérbor
- 50 ml víz
- 2 evőkanál olívaolaj
- só
- frissen őrölt bors
Az eredeti recept ugyanezekkel az arányokkal számol négy személyre.
Így készítsük el
A burgonyát mossuk meg, majd vágjuk nagyobb cikkekre. A gombát felezzük el, a lila hagymát vágjuk vastagabb gerezdekre, a fokhagymát pedig elég kissé megroppantani. A szőlőszemeket szedjük le a fürtről, mossuk meg, de hagyjuk egészben.
Tegyük valamennyit egy nagyobb sütőtálba, sózzuk, borsozzuk, locsoljuk meg az olívaolajjal, majd keverjük össze.
A tarjaszeleteket mindkét oldalukon fűszerezzük sóval és borssal, majd helyezzük őket a zöldségek és a szőlő tetejére. Dugjunk közéjük néhány ág friss kakukkfüvet, végül öntsük a tepsibe a fehérbort és a vizet.
180 fokra előmelegített sütőben, lefedve süssük körülbelül 30 percig. Ezután vegyük le a fóliát, és süssük újabb 30 percig. A végén emeljük a hőmérsékletet 220 fokra, és még nagyjából 15 percig pirítsuk, hogy a tarja szép kérget kapjon. Az eredeti recept is ezt a háromlépcsős sütési módot használja.
A szőlőből lesz a „titkos” szósz
A sütés végére a tepsi alján már nem egyszerűen hús- vagy boros szaft lesz. A szőlő egy része kissé megreped, és édes leve összekeveredik a fehérborral, a hús szaftjával, a gombával és a hagymával.
Éppen ezért érdemes tálaláskor minden tányérra kanalazni ebből a szaftból is.
Ha lehet, mag nélküli, édes, de még feszes szemű szőlőt válasszunk. Fehér és kékszőlővel egyaránt működhet, sőt a kettő együtt még mutatósabb.
Egy tepsiben készül, mégis ünnepibb
Ennek az ételnek talán az az egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem igényel külön köretet. A burgonya, a gomba, a hagyma és a szőlő együtt sül a hússal, vagyis a sütő végzi el a munka nagy részét.
Egy szeptemberi vasárnapi ebédhez vagy akár egy kisebb vendégségre is érdekes választás lehet, mert a tarja ismerős, házias alapanyag, a szőlő mégis ad neki valami szokatlant.
És talán éppen ez illik legjobban a szüreti időszakhoz: nemcsak megenni az érett szőlőt, hanem megmutatni, hogy egy meleg, szaftos főételben is megállja a helyét.
Forrás: Street Kitchen – Szőlős sertéstarja kakukkfűvel, 2026. szeptember. A receptet a Rétköz Média saját szerkesztésben, átfogalmazva közli.
