Szeptemberben nemcsak a kertekben és a gyümölcsösökben kezdődik meg az igazi őszi betakarítás. Az erdőszéleken, mezsgyéken, árokpartokon és bokros területeken is sorra érnek azok a vadgyümölcsök, amelyeket elődeink jól ismertek és rendszeresen használtak. Kökény, galagonya, berkenye, csipkebogyó, vadalma, vadkörte vagy éppen a még szeptemberben is gyűjthető húsos som – a természet ilyenkor valóságos éléskamrává változik.
Az augusztusi vadgyümölcsök között még a vadkörte, a húsos som, a mirabolán szilva vagy a fekete bodza kerül előtérbe, szeptemberben azonban már egyértelműen átvesszük az irányt az ősz felé. A színek is megváltoznak: a piros, bordó, kékesfekete és rozsdabarna termések egyre feltűnőbben jelennek meg az erdőszéleken. Az Egy.hu őszi gyűjtögető anyaga szerint például a madárberkenye és a barkócaberkenye szeptemberben érik, a kökény pedig ugyancsak ekkor éri el az érett állapotot.
Kökény – az ősz egyik legismertebb vadgyümölcse
A kökényt szinte mindenki felismeri. Apró, kékesfekete, hamvas termése szeptemberre beérik, és már messziről feltűnővé teszi a bokrokat. Nyersen erősen fanyar, összehúzó ízű, ezért sokan inkább megvárják az első dér utáni időszakot, amikor valamelyest szelídül az íze.
A kökényből készülhet lekvár, szörp, zselé, mártás, és hagyományosan italokhoz is használták. Fontos azonban, hogy a kökény nem egyszerűen „vadon növő szilva”: sajátos íze és magas cserzőanyag-tartalma miatt egészen külön világ.
A szeptemberi erdőszél egyik legszebb jelensége, amikor egy-egy kökénybokor szinte roskadozik a sötét bogyóktól.
Galagonya – pirosló bokrok az erdőszélen
A galagonya szeptemberben szintén látványosan beérik. Az egybibés galagonya apró, élénkpiros termése ilyenkor már jól felismerhető, és sok helyen tömegesen fordul elő utak, erdőszélek, legelők és mezsgyék mellett.
A galagonyát népi hagyományokban régóta ismerik, terméséből készülhet tea, lekvár vagy szörp is. Itt azonban érdemes különösen óvatosnak lenni a „gyógynövény” címkével. Attól, hogy egy növény hagyományosan gyógynövényként ismert, még nem jelenti azt, hogy korlátlanul és mindenki számára biztonságosan fogyasztható. Ezt a friss őszi gyógynövényes összefoglalók is külön kiemelik.
A galagonya elsősorban azért különleges, mert egyetlen bokor egyszerre lehet táplálékforrás madaraknak, rovaroknak és embernek is.
Berkenyék – az őszi erdő egyik legszebb színfoltjai
A berkenyék szeptemberben igazán látványossá válnak. A madárberkenye termése éretten narancsvörös, míg a barkócaberkenye rozsdásabb, barnás árnyalatokat mutat. Az Egy.hu őszi gyűjtögetője szerint a madárberkenye szeptemberben érik, és akár tél végéig is a fán maradhat, a barkócaberkenye pedig szintén szeptemberben érik, majd októberben lehullhat.
A berkenyefélék felhasználása már valamivel több odafigyelést kíván. Egyes termések nyersen túl keserűek vagy fanyarok lehetnek, ezért feldolgozás előtt szükség lehet kezelésre, főzésre vagy más gyümölccsel való keverésre. Az augusztusi vadgyümölcsös cikk is utal arra, hogy a madárberkenyéből régi receptek alapján kocsonya és gyümölcskészítmény is készíthető.
A berkenye tipikusan olyan vadgyümölcs, amelynél a biztos fajismeret különösen fontos.
Csipkebogyó – amikor a vadrózsa piros termésbe fordul
Szeptemberben már egyre több helyen piroslik a csipkebogyó, a vadrózsa áltermése. A legjobb minőséget sokan későbbre, az első hidegebb időszak utánra teszik, de ősszel már jól gyűjthető, és hagyományosan teának, lekvárnak, mártásnak vagy szörpnek használják.
A csipkebogyót általában magas C-vitamin-tartalma miatt emlegetik, de itt is érdemes a feldolgozásra figyelni. A hosszú, erős forralás csökkentheti bizonyos hőérzékeny vitaminok mennyiségét, ezért nem mindegy, mire és hogyan használjuk.
A Pilisi Parkerdő őszi gyümölcsös összefoglalója szerint a csipkebogyó, a galagonya és a húsos som kifejezetten értékes őszi vadgyümölcsök közé tartozik, ugyanakkor a gyűjtés során a szabályokat is be kell tartani.
Vadkörte, vadalma és húsos som – szeptemberben sem tűnnek el
Bár több vadgyümölcs már augusztusban érni kezd, szeptemberben még bőven találhatunk belőlük. A vadkörte például augusztustól egészen szeptemberig szedhető, míg a mirabolán szilva egyes példányai szeptember közepéig is teremhetnek. A húsos som pedig szintén átnyúlhat a szeptemberi időszakba.
A vadkörte savanykás-édes, aromás termése sok pektint tartalmaz, ezért lekvárhoz vagy gyümölcskocsonyához is jól használható. A vadalma hasonlóan érdekes alapanyag lehet: kisebb, savanyúbb, de éppen ezért jól kombinálható más, édesebb gyümölcsökkel.
A vadgyümölcsök egyik legnagyobb értéke éppen az, hogy nem feltétlenül önmagukban a legjobbak – sokszor más gyümölcsökkel együtt adják a legizgalmasabb ízt.
A természet kamrája, de nem korlátlanul
Az őszi gyűjtögetés könnyen azt az érzést keltheti, hogy ami az erdőben van, az szabadon elvihető. Ez azonban nincs így.
Az Egy.hu őszi gyűjtögetője külön felhívja a figyelmet arra, hogy védett növényeket nem szabad gyűjteni, és állami erdőben az egyéni szükségletre szedhető erdei termék mennyisége jellemzően személyenként legfeljebb 2 kilogramm lehet.
Ezen felül az is fontos, hogy ne pusztítsuk le teljesen a bokrokat. A termés nem csak nekünk kell: sok madár és más vadon élő állat számára az őszi és téli túlélés egyik fontos táplálékforrása.
Az okos gyűjtögető nem azt nézi, mennyit tud hazavinni, hanem azt is, mennyit hagy ott.
A biztos növényismeret nem opcionális
A vadgyümölcsök gyűjtésének talán legfontosabb szabálya, hogy csak azt szedjük le, amit teljes bizonyossággal felismerünk. Sok élénkpiros, fekete vagy kék termésű növény létezik, és nem mindegyik ehető.
Különösen gyermekekkel kirándulva fontos, hogy ne alakuljon ki az a téves kép, hogy „ami bogyó, az gyümölcs”. Vannak mérgező, irritáló vagy védett fajok is.
Ha bizonytalanok vagyunk, egy jó növényhatározó, szakember vagy tapasztalt gyűjtő segítsége többet ér, mint bármilyen találgatás.
Szeptemberben érdemes lassabban járni az erdőszélen
A vadgyümölcsök egyik legszebb tulajdonsága, hogy észrevétlenül vannak jelen körülöttünk. Sokszor elhaladunk mellettük autóval, biciklivel vagy gyalog, és csak akkor vesszük észre őket, amikor tudatosan keresni kezdjük.
A szeptemberi táj ebből a szempontból különösen gazdag. A bokrokon piroslik a galagonya és a csipkebogyó, sötétedik a kökény, érnek a berkenyék, és még találhatunk késői vadkörtét, vadalmát vagy somot is.
A természet ilyenkor már nem a nyár bőségét mutatja, hanem egy másfajta gazdagságot: az ősz lassú, sűrű, tartalékot gyűjtő világát.
És talán éppen ezért érdemes szeptemberben egy kosárral elindulni – nem azért, hogy mindent hazavigyünk, hanem hogy újra megtanuljuk felismerni azt, ami körülöttünk terem.
